Nyaralásunk második napja egy nagy sétával kezdődött, a környék felfedezésével, és némi csecsebecse vásárlással a Sole del Corso-n, ahol az üzletek előtti kirakodóvásárban a hűtőmágnestől kezdve a háztartási kellékeken át mindent meg lehetett találni. (hűtőmágnesek 2.5 eurotól már kaphatók) Mégis ez a látvány nyűgözött le a legjobban:

Persze fagyit is ettünk...

Érdekesség, hogy sok helyen jártunk már hazánk különböző pontjain, Ausztriában, Horvátországban, de az olaszhoz hasonló ízletes, finom fagylaltot még sehol nem ettünk. A gombócok ára 1-1.5 euro körül van, de ritka az a hely, ahol az egy az egy. Általában mindig megnagyobbítják, hol egy gombóccal, hol a kanalat nem húzzák le. 

Végigsétáltunk a tengerpart sétány részén, aminek a végén kutyabarát strand található. (kép: laspiaggiadipluto.com)

Az Amore étteremben ebédeltünk. Mikor a pincér rájött, hogy magyarok vagyunk, hozott egy többnyelvű étlapot, és megkérdezte tört magyarsággal, hogy: Hogy vagy?

A kiszolgálás első osztályú volt, az italainkat közel fél literes poharakban hozták, a tányéron az adagok olyan hatalmasak voltak, hogy egyikünk sem bírta megenni. A tortellini ízletes volt, a kagylós spagetti szintén elnyerte a tetszésünket.

Este pedig kimentünk a homokos partra, sétáltunk, vártuk a hullámokat, és gyűjtöttünk pár kagylót. A horvát tengerparttal ellentétben, itt nincsenek hatalmas, tömkelegnyi kagylók, csupán néhány apróbban sodor partra a víz, mely sokkal melegebb, mint amire az ember számít.