Ha csak néhány szóval kellene jellemeznem a történetet, lekicsinylően egy érdekes szerelmi mesének mondanám, de lehet, hogy szavakat sem találnék arra, hogy megfogalmazzam. Mert néhány szóval lehetetlen elmondani azt, amit egy félszeg, anyjától és a világtól megalázott lány átél. Akit nem becsülnek, nem szeretnek, és nap mint nap azt éreztetik vele, hogy egy senki, egy megtűrt, elviselt személy, aki nélkül az élet ugyanúgy folytatódik tovább. Teljesen mindegy, létezik-e vagy sem, ott van-e, vagy éppen egészen máshol.
Érdekes és megdöbbentő belebújni egy ismeretlen lány világába, életébe, átgondolni és érezni azt, amit megél. Persze ez csupán általánosítás, hiszen nincs két egyforma ember, nincs két egyforma értékrend. Mindenki másképp éli át és dolgozza fel az őt ért traumát. Ez a történet az egyik véglet, mely elmeséli egy alig nagykorú lány kivirágzását, és leírja az utat, melynek végén nem csupán önmagát találja meg, hanem a boldogságot is.
S, hogy ki az, aki a meggyötört, megsebzett lélek segélykiáltására felel, akinek lelke van hozzá, hogy maga mellé vegye, oltalmazza és virágba borítsa?
Hát Tomi.
