"Ha létezne álomvilág, elvesznék, mert amit valóságnak vélek, csak egy mulandó színjáték, míg az álom egy örök élet."

Szokványos szerelmi történetnek indul, ahol adott egy férfi, aki időnként hazalátogat nagyszüleihez a zajos városból, a csendes, nyugodt kisfaluba. És adott egy fiatal, szerelmes lány, aki a szomszédba érkező férfit mindig, minden alkalommal tárt karokkal, és meleg ággyal várja. Az ember ilyenkor…

Tomi ugyanolyan hallgatagon vezetett hazafelé, mint amilyen csendes volt addig is. Bár Dorina szerette volna megbeszélni vele a kártyaasztalnál tett kijelentését, nem mert megszólalni. Hagyta, hogy az események sodorják, és alakítsák a perceket, órákat. Ennek engedve hamar ágyba került, és jó…

Nehezen, de Tomi kibontakozott a meleg karok szorításából, és amikor végre levegőhöz jutott, feltette a lehető legelterelőbb kérdést, ami eszébe jutott. - Kínai vagy olasz? - Mi? – Dorina úgy pislogott, mintha éppen olyan nyelven hallotta volna a kérdést, mint amiknek a nevét…

- Cica!... Cica, ébresztő! Dorinához lassan jutottak el a szavak, igazából értelmüket sem nagyon találta addig, míg tudatára nem ébredt. Akkor felemelte a fejét, és kábán, álmatagon pislogott nagybátyjára. - Nemsokára mennünk kell. - Máris? – Dorina kitörölte szemeiből…

A hajnal keservesen telt Dorina számára, mert hiába hunyta le szemét, nem látott mást, csak Tomi tökéletes félmeztelen alakját, markáns, szabályos, borostás arcát, és lágy tekintetét. Hiába próbálkozott, hevesen dobogó szíve, az izgalmaktól görcsben álló gyomra nem engedte.…

Tomi hagyta, és hagyott volna talán ennél többet is, de a csengő éles hangja úgy hasított a csendbe, mint a tőrdöfés. Egy halk káromkodás hagyta el a száját, ami inkább imának hangzott a megmenekülésre. Megragadta unokahúga derekát – aki most hagyta magát -, kiemelte a…

Jó fél óra kocsikázás után, Tomi beparkolta a kocsit a garázsba. Leállította a motort, lekapcsolta a lámpákat, hátradőlt az ülésben, és nem mozdult. Dorina a sötét ellenére látta halovány árnyát, hallotta szapora légzését, és hirtelen rájött ostobaságára. Hiszen mit…

Azonnal cigarettára gyújtott, és úgy fújta ki a füstöt, hogy szinte látható volt a vele távozó feszültsége is. A kocsihoz lépkedett, de megállt előtte, és elgondolkodva az eget fürkészte. Dorina ott volt mögötte, nesztelenül, akár az árnyék. csupán a csendet bírta nehezen,…

Dorina ijedten próbált talpon maradni, és lehetőleg elég messze az idegentől. Nem értette, mit akar tőle, és még kevésbé, hogyan keveredhetett bele megint egy hasonló szituációba, mint a bíróval. Igaz, ez a férfi nem fogdosta olyan durván, ám ajánlata egyértelművé tette, mit…