Szokványos szerelmi történetnek indul, ahol adott egy férfi, aki időnként hazalátogat nagyszüleihez a zajos városból, a csendes, nyugodt kisfaluba. És adott egy fiatal, szerelmes lány, aki a szomszédba érkező férfit mindig, minden alkalommal tárt karokkal, és meleg ággyal várja.
Az ember ilyenkor elhúzza a száját, hogy: "Igen, ez egy szétrágott, ezerszer és ezerféleképp elmesélt agyonhasznált sztori, ami még azoknak is a könyökén jön ki, akik imádják a hasonlóan giccses, nyálas, könnyfakasztó szerelmi történeteket."
Mégis, érdemes tovább olvasni, mert bár a regény főszála a szerelem, nem mellékesen bemutatja két ember lelki küzdelmeit egy olyan nehéz helyzetben, amibe a főhős belekerült.
Hétköznapi történet, mégis megrendítő, leginkább azok számára, akik már átéltek hasonlót, vagy akiknek környezetében előfordult már bénulás. Igen, bénulás. Mikor az ember úgy érzi, nincs már értelme semminek, mert azzal, hogy elveszítette a kontrollt valamely testrésze felett, már nem egész, már csak egy darabja régi önmagának. A legtöbb embernek ilyenkor megfordul a fejében, hogy véget vet az életének. Lelkivilága gyökerestül megrendül, és eluralja a depresszió.
De ezt is túl lehet élni, és szeretettel, törődéssel kialakítható egy boldog élet.
Főhőseinkre is ez vár, mert egy történetnek, egy könyvnek, egy regénynek, egy filmnek, jó vége kell, hogy legyen, hogy ne okozzon traumát, és elhiggyük, az élet szép, és bármi gond is adódik, nincs olyan, ami türelemmel, szeretettel meg nem oldható.
És elgondolkodtató, mit ki lehet hozni egy egyszerű alapból, hogy annak hatása legyen...
