Görögország – Rodosz – Első repülés

Izgalmas és őrjítő dolog, mikor olyan országba készül az ember, ahol még nem járt. Egy egészen más kultúra, más emberek, más szokások, különleges látnivalók, és persze az oda vezető út. Sokan indulnak egyénileg egy-egy távolabbi utazásra, de célszerű utazási irodával menni olyan helyekre, ahol még nem jártunk, és aminek odajutási nehézségeiről csak halovány fogalmunk lehet.

Ilyen az első repülés, mikor kiszolgáltatottan, egyedül vagy családilag, de repülésből tudatlanul utaznak. Mi az IBUSZ-t választottuk, és nem csalódtunk. Több szigetet, azon belül pedig szállodát kinyomtattak nekünk arra az időpontra, ami megfelelt. De az interneten is sokat tudakozódtunk, mire a Google véleményözönének és jó értékeléseinek segítségével kiválasztottuk a Haniotis stúdióapartmant. Rendezett környezet, tiszta szobák… de erről később. Előbb a nagy mumus jöjjön, a repülés.

Első repülés

Sosem repültünk, így érdeklődési körünkön kívül esett ez az opció, hiszen kocsival bárhová el lehet jutni szabályok és várakozás nélkül. Ám Görögország távolsága nagyobb, mint ami kocsiban eltöltve kényelmes, így belevágtunk az ismeretlenbe, a repülésbe.

Az Ibusz irodából kapott papírokon szerepelt, hogy minden személynek csupán egy nagy (feladós) bőröndje, és egy kézipoggyásza lehet. Ez utóbbit fel lehet vinni a gépre. A feladott csomag súlya nem haladhatja meg a 23 kg-t, és nem lehet 250 cm-nél hosszabb (szélesség+magasság+mélység), a kézipoggyász súlya: max. 8 kg, és mérete 55x45x25. Persze strapabíró bőröndökkel kell a repülést kezdeni, mert saját szemünkkel láttuk, milyen szép ívekben dobálják be a raktérbe a pakkokat. Így egyértelmű, hogy törékeny tárgyat még véletlenül sem szabad beletenni, sem értékeset, hiszen ha a bőrönd kiszakad, kinyílik, netán felnyitják, könnyen elveszhet bármi.

A rodoszi reptéren, míg a csomagjainkat vadásztuk a futószalagról, az egyik utas bőröndje, ami csupán egyszerű pattintós csattal volt zárható, az egyik zárnál szét volt nyílva.

Ha megvagyunk a bőröndök vásárlásával, érdemes valamiféle jelzéseket tenni rá, hiszen sok egyforma létezik, így könnyen összekeveredhet, és a futószalagon a ráragasztott repülőtéri poggyászmatricáról nem lehet leolvasni a nevet. Én erre egyszerű színes cipőfűzőket használtam, amit a fogantyúkra kötöttem (mindre, felülre és oldalra is), többször csomózva, nehogy leessen, így már a futószalagról megismertük a csomagjainkat. És itt felmerül még egy dolog, a biztonság. Mivel említettem a bőröndök szétnyílását, arra is figyelni kell, hogy ha cipzáras is, ne lehessen egyszerűen kinyitni. A számzáras bőrönd is megoldás (vásárlásaink során sok ilyennel akadtunk össze, és ilyet is vettünk), de kiegészítésként, és körbefóliázás helyett megteszi egy kisebb kötegelő, amit a cipzár lyukaiba belehúzva egyben tartja azt. Előnye, hogy az a cipzár biztosan nem nyílik szét, hátránya, hogy megérkezéskor mi sem biztos, hogy azonnal szét tudjuk szedni. (Mivel éles szerszámot csak a feladott poggyászba lehet vinni, a kézibe nem, így nyilván abban van, amit lekötegelünk…)

Ha ezt is beterveztük, kezdődhet a pakolás.

A ruhákat NEM hajtogatva, hanem felgöngyölve érdemes beletenni a bőröndbe, így bárhogy forgatjuk a pakkot, nem fog összegyűrődni a ruha. Alsóneműket, és amúgy minden egyebet zacskóba jó tenni, leginkább visszazárhatóba, így azok is egyben maradnak. Alapjában a feladott bőröndben szinte mindent lehet tenni, csak törékeny dolgokat nem.

https://www.helloladies.hu/pakolas-a-borondbe.html

Ami a kézipoggyászt illeti, nehezebb dió, mert folyadékot kizárólag 100ml-es flakonokban lehet a gépre vinni, max. 1 l-t, és azt is visszazárható zacskóba kell beletenni. Szúró, vágó és egyéb veszélyes eszközt TILOS!

Mi egyszerűen megoldottuk, és az egyetlen bőröndös kézipoggyászunkba a laptopot, a töltőket és némi csomagolt rágcsát, croissant tettünk. A hátitáskáinkba voltak az iratok, pénz, a repülőtéren vásárolt víz, fülhallgató, amiket nem tettük fel a fejünk fölé, hanem a lábunknál hagyhattuk.

Innen pedig felmerül egy újabb kérdés. Ha nem vihetünk fel folyadékot a repülőre, csak 100 ml-es flakonokban, mit iszunk? A Bp. ferihegyi repülőtéren egyszerű a válasz: becsekkolás után egy komplett bevásárló részen kell áthaladni, míg a repülőtéri első váróteremig eljutunk. Az itt vásárolt vizet fel lehet vinni a repülőre.

Most pedig kezdődhet az utazás.

Budapest forgalma kiszámíthatatlan, így a 12.20-kor induló repülőre vagy négy órával előbb elindultunk. Tőlünk kb egy óra a reptér, de nem tudtuk, mire számítsunk a fővárosban, és mert 2 órával a felszállás előtt érdemes kinn lenni, na meg első repülés, ezért terveztük olyan korán az indulást. Nem kocsival mentünk (egy hétre sokba kerülne a parkolóbérlés), hanem kivitettük magunkat egy ismerősünkkel, aki már többször repült, tudta, hogy a papírunkon lévő 2/B terminálhoz hová kell menni. :) Be már nem jött, így bőröndjeinkkel szerencsétlenül ácsorogva szemléltük a tömeget, és ismerkedtünk a hellyel. Kedves és készséges ott dolgozó fiatal fiúk segítettek a hozzánk hasonlóknak, így az egyiktől megtudtuk mi is, hogy hová menjünk, és nagyjából mikor. Persze a hatalmas táblán is ki volt írva minden, de jó volt biztosra menni. Miután megnyíltak a poggyászfelvevő ablakok, kígyózó sorban állva haladtunk feléjük. Nem volt szükség az irodából kapott kinyomtatott részvételi jegyeinkre sem, csupán a személyi igazolványainkra. Itt lemérték a feladott csomagjainkat, megkaptuk a jegyeinket, és mehettünk tovább. Pár perces séta után jutottunk el a következő állomásra, itt övet, pénztárcát, kalapot, kulcsot, kézipoggyászt kellett egy tálcára rakni, ami egy futószalagon ment át, majd mi magunk egy kapun, ami ha besípolt, egy másik kapunál meg kellett állni, és egy pillanat alatt átvilágítottak. Innen jutottunk el a bevásárlóközpontszerű helyiségig, ahol vizet vettünk (minden drágább, mint egy normál üzletben, így mást nemigen érdemes), majd kiértünk az első váróteremig. Ott egy nagy táblán fel voltak sorolva a járatok, mellettük a várótermek. Rodoszra az A16-os kapu vitt, ami kb. 7 perc séta volt, ott személyigazolvánnyal és az első check in-nél kapott jegyekkel áthaladhattunk, és némi várakozás után megindulhattunk a gépre. (Fogalmam sincs hogyan történhetett, de elsőként szálltam fel a gépre, pedig nem tolakodtam, nem siettem, csak biztosan bátrabb voltam, mint a mögöttem lévők. :D ) A jegyen található helyeket foglaltuk el, így négyen nem tudtunk egymás mellé ülni, mivel kétszer három sorüléses felosztás volt.

Smartswings-szel utaztunk, ami tiszta, rendezett gép, készséges és segítőkész személyzettel. Miután elmutogatták, elmondták a tudnivalókat, többször végigjárták a gépet, lassan elindultunk. Izgalmas első felszállás volt, kicsit gyomorliftező, de közel sem olyan vészes, mint ahogy számítottuk. Gyönyörű látvány tárult elénk, főleg annak, aki ablak mellé kapott jegyet. (Persze, hogy nem én voltam a szerencsés.) Majd nagyjából két órás felhők feletti repülés után a leszállás is hasonlóan izgalmas volt. A szerencsés landolást megtapsoltuk, majd vártuk a leszállást.

Buszok vártak minket, amik elvittek a reptér csomagvárójáig. Ott lehalásztuk a futószalagról a poggyászainkat, majd megindultunk kifelé.

Az IBUSZ-nak saját kis standja van a kijárat előtt, oda mentünk. A helyi magyar képviselő eligazított minket, adott pár dokumentumot a fakultatív programokról, a szállodával kapcsolatos tudnivalókról, és néhány alapvető görög szót magyarra fordítva kiejtéssel. Az utazási irodáknak saját buszaik vannak, amik az utasokat a szállodákhoz szállítják, ezzel mentünk mi is. A helyi képviselő felszállt a transzfer buszra, és elmondott néhány egyéb tudnivalót, és hogy másnap reggel minden szállodában tart egy kis ismertetőt.

Haniotis stúdió apartman

A busz több megálló után megállt a Haniotis szálloda előtt. Már kinézetre is tetszett a hely. Mivel először jártunk itt, ki kellett tölteni egy-egy papírt a személyi adatainkkal, azután kifizettük az idegenforgalmi adót (1.75 e/fő), egy heti légkondicionáló használatot (30 e/szoba), majd megkaptuk a kulcsainkat, és mehettünk a szobáinkba.

A helyi képviselő/idegenvezető elmondta, de olvastuk is még odahaza, hogy a görög csapvizet nem lehet ivásra, főzésre használni, azt megérkezvén ásványvízzel jó helyettesíteni. És hogy a csatornarendszerek szűkek, így a wc papírt használat után nem a csészébe, hanem a szemetesbe kell dobni, ami számunkra szokatlan, és kevésbé higiénikus. (Nőknek amúgy tele fertőzésveszéllyel, hiszen a visszafröccsenő víz tele van baktériumokkal.) A szemetest nyilván nekünk kell üríteni, mivel a takarító csak heti két alkalommal jön. Aki főzni akar, annak szegényes lehet a konyhai felszereltség, mert bár pohár, tányér, kés, villa, kanál, vízforraló van, de se fűszerek, se szivacs, se mosogatószer, se szemeteszsák, se mikro. A fürdőszobában hasonló a helyzet, se tusfürdő, se sampon, se hajszárító, de törölköző és kis szappan van. Persze nagyjából számítottunk erre, így nem lepődtünk meg. Angol nyelvtudás előny, vagy simán mutogat, makog az ember. Wifi van, de a hátsó szobákban hol van, hol nincs internet (reggel még akad, délután már semmi), így célszerű a saját net. Faliraki ezen része hangos. Nagy a járműforgalom, és zajos az éjszakai „turista” élet. A szobákba nyitott ablakoknál kellemetlen, de zárva nem zavaró.

Faliraki

A Faliraki-öbölben található üdülőfalu, a legismertebb Rodosz szigetén, nagyjából 10 km-re a reptérről, és 14 km-re Rodosz várostól. Itt található a legnagyobb vizipark, számos taverna, étterem, bár, kávézó, ruha és ajándéküzlet, „vizivilág”, ahol meg lehet nézni akváriumokban a különleges tengeri élőlényeket...

A strand kb. 5 perc séta a Haniotistól, a partja homokos, de belépve meglepődve tapasztalhatjuk, hogy előbb süppedős, majd fájdalmasan kavicsos kb. másfél-két méter szakaszon, majd ismét homokos. Persze van olyan rész, ahol nincsenek kövek, csupán kb. egy méter szakaszon süppedő apró kavics. Nincs szükség tengeri cipőre, bár mi is vittük a pakkunkban. A víz sósabb, mint ahol eddig jártunk, mintha a tömény sót egy cseppnyi vízben feloldanák. Kellemetlen a szemnek és a szájnak, egyébként meg kellemes meleg, és nagyon tiszta.

Haniotis stúdiótól kb. 5 percre, a strandtól ellentétes irányban van egy élelmiszerbolt (AB Food Market), itt minden beszerezhető, vele ellentétesen, de hasonló távra egy kávézó és pékség (Gregory’s) ahol reggelizni lehet, tőle távolabb az út másik oldalán a Mitos pékség. Még az élelmiszerbolt előtt van a buszmegálló (ha valaki arra vetemedne, hogy megpróbál azzal eljutni Rodosz városába.) Gyógyszertár egy percre van, ha valaki nem készült fel eléggé. Vizet szinte minden utcában több helyen lehet vásárolni, ahogy alapvető élelmiszert is több helyen árulnak.

Az IBUSZ iroda által szervezett fakultatív programokon érdemes részt venni, még akkor is ha drága, hiszen ki más tudná olyan jól bemutatni az érdekes látnivalókat, mint egy magyar nyelvű idegenvezető. (Ha az ember egy görög utat megengedhet magának, már nem ezen fog múlni.)

Nekünk (odaérkezésünk harmadik napjára) egy egész napos szigettúrát ajánlottak, aminek első állomása Lindos. Itt van az Akropolisz és a Szt. Pál öböl. Az odavezető szűk, kacskaringós út gyalog vagy szamaragolva tehető meg középkori kapitányházak közt. Ezután Monolithos következik, ahol a Johannita lovagrend déli vára áll. Azután Siana, Panteleimonas temploma a cél. Embonasi ebédszünet után Rodosz nyugati oldalára visz az út, a Pillangók völgyéhez, ami a sziget egyik leghíresebb nevezetessége számos különleges lepkével.

Második egész napos program (odaérkezésünk ötödik napjára) egy hajókirándulás (három emeletes hajóval) az Égei-tengeren Simybe, ami híres a szivacshalászatról, színes házikóiról, fűszereiről, és a simy rákocskákról, amiket ott halásznak. Kedves, segítőkész emberek, és ami meglepő, hogy a fűszerárusok tört magyarsággal beszéltek, de az étteremnél is magyarul köszöntek ránk. Azután a déli részen Panormitis kolostor következik, ahol a csodatévő, gyógyító Szt. Mihály ikonja található.

Ez is egész napos program, de kevésbé megerőltető, mint a szigettúra. (Az odatartó út kb. felénél leállt az egyik motor, így félgőzzel értünk Simybe, de az ottlétünk alatt sikerült megjavítani, így hazafelé már nem volt semmi probléma. A görögök nyugodt emberek, más mentalitással, mint mi, így cseppet sem idegeskedtek, így mi sem tettük.)

Harmadik délutáni program (odaérkezésünk hatodik napján) Rodosz városa. A kolosszus, az akropolisz, Apollón temploma (amit sajnos évek óta újítanak, így felállványozva csúfoskodik, így nem álltunk meg megnézni), ókori stadion, színház, Nagymesterek palotája, Régészeti múzeum, Hippokratész tér remek látnivalókat és zsúfolásig telt éttermeket, ajándékvásárlási lehetőségeket kínál. Szabadidőben kiteljesíthető a túra a múzeum meglátogatásával (mi erre költöttük az időt.)

Mindhárom programon a helyi magyar képviselő kísér, és beszél a helyekről, épületekről, emberekről. Mindenhová transzferbuszok viszik az embert, nincs szükség tömegközlekedésre, taxira, vagy drága autóbérlésre, ami ebben a túlzsúfolt időszakban amúgy sem egyszerű. (Gyakran nem állnak meg a buszok a buszmegállóban, mert nem fér fel több utas.)

Irány haza!

Hamar letelt a 8 nap (amiből két fél nap az utazásra ment). Az idegenvezető kitette a visszaindulás időpontját a Haniotis stúdió apartman halljában, így nem ért felkészületlenül. A kellemetlenség, hogy az indulás és a szálloda elhagyásának időpontja nem egyezik, így az emberre rászakad közel három óra szabadidő. (A csomagokat a szálloda halljában lehet hagyni erre az időre, de a szobákból ki kell jelentkezni.) Jobb híján, még egyszer körbejártuk a környéket (persze indulásra kész ruhában, mert a buszon, repülőtéren, repülőgépen klíma van), majd beültünk egy étterembe ebédelni, azután a szállásunk halljában vártuk az indulást.

A busz hamarabb érkezett, és mire mindenkit összeszedett, pont két órával a repülőgép indulása előtt értünk a reptérre. Az idegenvezető elmondta, hol és miként kell becsekkolni (a check in szó magyarosítása :) ), mert a „check in” pultok fölött csupán a légitársaság neve szerepelt, más nem, és egyszerre három járatra csekkoltattak.

A sikeres poggyászfeladás, majd a mozgólépcsőn fel és a magunk, meg a kézipoggyászaink „átléptetése” után megkerestük a jegyen szereplő, de az idegenvezető által is elmondott kaput, ott várakoztunk egy keveset, majd a kapus ellenőrzés után egy busz jött értünk, ami a távolabb parkoló repülőgéphez vitt minket. Elhelyezkedés után a légiutas kísérő elmondta, mivel a jegyünk a vészkijárathoz szólt, mi a teendőnk probléma esetén. Itt sem a kézipoggyászt, sem kalapot, sem övtáskát nem lehetett magunknál tartani, azt a fejünk fölé kellett helyezni, és csak felszállás után vehettük újra magunkhoz, majd leszállás előtt ismét el kellett rakni.

Hazafelé tartva kisebb turbulencia alakult ki, így jó darabig nem lehetett felállni.

Végül, a sikeres és megtapsolt landolás után gépünk a bejárathoz parkolt le, így nem kellettek buszok, hogy az épülethez vigyenek. A poggyászfelvétel után a parkolókhoz mentünk, ahol az ismerősünk, aki behozott minket, és akinek ezért külön köszönet jár, hamarosan érkezett értünk, így megindultunk a szürke hétköznapok felé, de tele élménnyel, és szép emlékekkel.

Amikor egy jó kiállású, magas, erős, domináns, szexcentrikus férfi áll egy visszafogott, védtelen lány előtt, nem csoda, ha a lány porrá hullik, és feladva józan gondolkodását, visszafogottságát, átformálódik egy telhetetlen vadmacskává. Ragaszkodása nem csak a szexre orientálódik, hiszen szívében mindig is helye volt tanárának. De mi várható egy etikát tanító, de az etikát semmibe vevő pasitól, akit a szíve helyett a férfiassága irányít?

Előrendelési szándékodat ide kattintva leadhatod!

Az Etikából elégtelen az egyik kedvenc könyvem, és az első olyan írásom, mely tele van túlfűtött erotikával. Bemutat egy olyan világot, melyben kevesen érzik otthon magukat, de aminek szenvedélyére és tűzére nagyon sokan vágynak. Szereplőit tekintve kissé polgárpukkasztó, hiszen épp egy középiskolai tanár-diák viszont taglal a 18-as karika alatt. Ám mégis érdemes elolvasni, és "elmélyülni" benne, mert ahogy lelkes olvasó barátnőm megjegyezte: "Hallod! Ez még a Szürke ötvennél is jobb."

KATTINTS IDE AZ E-BOOK MEGVÁSÁRLÁSÁHOZ!

Amikor egy jó kiállású, magas, erős, domináns, szexcentrikus férfi áll egy visszafogott, védtelen lány előtt, nem csoda, ha a lány porrá hullik, és feladva józan gondolkodását, visszafogottságát, átformálódik egy telhetetlen vadmacskává. Ragaszkodása nem csak a szexre orientálódik, hiszen szívében mindig is helye volt tanárának. De mi várható egy etikát tanító, de az etikát semmibe vevő pasitól, akit a szíve helyett a férfiassága irányít?

Nyomtatott formában olvasnád inkább: Kattints ide az ELŐJEGYZÉSHEZ!

Több olyan kéziratom van, amit félbe hagytam, aminek története megakadt, kifogyott belőle a szusz, elveszítette varázsát, vagy inkább én fáradtam bele a mindennapokba, az életbe, és ezzel együtt a fantáziavilágom helyett megrekedtem a valóságban.

Így történt a "Fatum" sorozat negyedik kötetével is "Sylvia"-val. Többször megakadt, és hetekig várólistára került. Közben megszületett egy másik könyv az "Etikából elégtelen".

Két homlokegyenest más sztori, más habitus, más karakterek. Össze sem hasonlítható, hiszen az előzőben egyetlen szexjelenet sem található, míg az utóbbiban fő az erotika.

Lássuk, miről is szólnak!

Fatum - Sylvia

„Minden társadalomban a gyermekek a legvédtelenebb egyének. Még nincs kialakulva bennük a félelem, sem a kellő ismeret, így a felnőttekkel szembeni hiszékenységüket kihasználva könnyű prédái lehetnek a romlott, deviáns, beteg embereknek. Bár a statisztikák szerint hazánkban 25 éve nem történt gyerekrablás, mégis évente több mint száz gyermek holléte felderítetlen.”

A közeli községben elrabolnak egy óvodás gyermeket. Az ügy ott landol Hottner nyomozó asztalán, aki nyakába véve egy negyvenes írónőt, kideríti, hogy az elmúlt hónapok alatt, nem ez a kisfiú volt az egyetlen, aki a környékről eltűnt. A nyomára bukkannak, és kiderítik azt is, hová került a többi gyerek. Ám arra nem számítanak, hogy az írónő kisebbik fia is áldozatul esik a korrupcióval fűszerezett deviáns elkövetők hatalomvágyának és uralmának...

Olvass bele:

"A tükör előtt állva, és magamat szemlélve nem látok semmi különöst. Itt van egy negyven éves, festett szőke hajú, amúgy teljesen átlagos nő. Alkatilag karcsú, bár a hasam már korán sem olyan lapos, mint szeretném. Arcom még egészen fiatalos, akik látnak, harmincötnél nem mondanak többnek, pedig közelebbről megszemlélve észrevettem már arcomon az idő múlásának apró ráncait. Valójában sosem érdekelt, hogy nézek ki, nem festem magam, csak ha az alkalom megkívánja, nem hordok drága, testre szabott blúzokat, és a szoknyát sem szeretem. Egy teljesen egyszerű, hétköznapi, két gyermekes asszony vagyok. Vagyis... kezdhetném így is a jellemzést, de nem ma. A mai nap különleges, mert kilépek a hétköznapi szerepemből, és a szerződés szerint néhány napig a másik énemet helyezem előtérbe, s az valahogy így kezdődik:

A nevem: Sylvia. Írónő vagyok több sikeresnek és kevésbé sikeresnek mondható könyvvel a hátam mögött. Ez idáig nem volt szponzorom, sem kiadóm, aki megkövetelte volna az időre leadott kéziratot, de a legutóbbi könyvem sikere meghozta ezt is. És most itt állok a tükör előtt leheletnyi sminkkel, kibontott hajjal, egy sötétkék blúzban, és egy fekete nadrágban, körömcipővel a lábamon, melynek viselése ugyanolyan szokatlan számomra, mint ahogy kinézek éppen.

Csinos és elegáns, de gyáva. Igen. Szépíthetjük, de írói karrierem felfelé ívelésétől még nem lettem más, sem több, sem jobb. Csupán a szerződés köt, és rákényszerít, hogy megírjam legújabb sorozatomat, melyhez egészen új formát kell öltenem. Részt veszek a tatabányai rendőrség nyomozásában, hogy képet kaphassak a munkájukról. Persze ehhez szükség volt a főszerkesztőm kapcsolataira, de ő azt mondja, megéri, mert egészen más elképzelni, mint átélni. Tudom, hogy igaza van, mégis félek. Nagyon félek."

Etikából elégtelen

Amikor egy jó kiállású, magas, erős, domináns, szexcentrikus férfi áll egy visszafogott, védtelen lány előtt, nem csoda, ha a lány porrá hullik, és feladva józan gondolkodását, visszafogottságát, átformálódik egy telhetetlen vadmacskává. Ragaszkodása nem csak a szexre orientálódik, hiszen szívében mindig is helye volt tanárának. De mi várható egy etikát tanító, de az etikát semmibe vevő pasitól, akit a szíve helyett a férfiassága irányít?

Olvass vele:

"Atya ég! Ott helyben elolvadtam, és szinte éreztem, ahogy cseppenként szippant be magába a föld. Képtelen voltam mozdulni, csak áhítattal néztem markáns, szép vonásait, csillogó szemét, és arra vártam, hogy… fogalmam sem volt, mire, de képes lettem volna ott helyben megadni neki mindazt, amit kívánt. Hát nem erre vágytam? Hát nem abban reménykedtem, hogy akar engem, hogy vágyik rám?

Na jó, nem pont így, mert szavai csupán a testi érintésre vonatkoztak, nem a szerelemre. De kit érdekelt?

– Gyere! – intett befelé, én pedig engedelmesen követtem, akár egy rab, mintha saját akaratom semmivé foszlott volna perszelő tekintetétől.

A szobájához tartottunk, de számomra teljesen mindegy volt, mert bárhová vele mentem volna. Kinyitotta az ajtót, és miután mindketten beléptünk, kulcsra zárta. Zavartan, de boldogságtól ittasan megálltam, nem mentem tovább. Kicsit olyan érzés volt, mintha nem is én lettem volna, mert ezt a csajt, aki tele van várakozással, örömmel és égbe kiáltó vágyakozással, nem ismertem. A fellegekben jártam, és ámulva néztem. Éreztem, ahogy ujjait végighúzza előbb a vállaimon, a karjaimon, majd a csípőmön, és egyre lejjebb. De abban a pillanatban, hogy keze elérte a combomat, a ruhám alá nyúlt, és lehúzta a bugyimat, amivel együtt ő is megindult lefelé, és térdre ereszkedett előttem.

Elszállt az agyam. Mintha mély köd lepett volna el, és ahelyett, hogy lassan oszlana, egyre sűrűbbé vált. Nem gondolkodtam, mert képtelen voltam rá. Ez a valami, ez a furcsa érzés, amit kiváltott belőlem pusztán ennyivel, hatalmasabb volt nálam. Remegett a testem, a lábaim gyengültek, mintha valami betegség kapott volna el. Pihegtem, pedig még csak a ruhám alját emelte fel. Nem mertem ránézni, inkább behunytam szemeimet, és vártam, hogy hamuvá porladjak. Felnyögött, mikor láthatóvá vált számára csupaszságom, amit még otthon borotváltam le, és mostanra apró szőrszálak borították. Éreztem leheletét előbb az ölemen, majd lazán összezárt combjaimon. A ruhám meglebbent, ahogy elengedte, és az alját hagyta a fejére esni. Akár egy sátorba, úgy bújt alá..."

Azt mondják, aki Olaszországban jár, és a csizma száránál nem megy tovább, mindenképp látogasson  el Caorleba, mert ott láthatja a tenger kövesebb arcát. És szó szerint az arcát, hiszen a parton, a Scoglieri Viva-n felállított hatalmas kőtömböket évente egyszer kőfaragó művészek lepik el, és különböző mintákat vájnak, faragnak beléjük.

De nem csak ennyi Caorle. Szépsége leginkább abban rejlik, hogy nem tipikus üdülőfalú, hanem megőrizte olaszos jellegét. A hosszú tengerparti sétány mellett több látnivalója van, mint a kikötő, a hosszú, homokos parti strand, a Santo Stefano dom, Madonna dell Angelo templom, számos fagyizó, melyek közül az önkiszolgálós tetszett a legjobban, és a színes házak.

A mai nap egy kis utazásról szólt, na meg több órás sétáról.

Velence mindenkiben kialakított egy képet a régi filmekből, vagy csak a hallomásokból. Egy vízen élő csoda, egy gondolán végigjárt szerelemváros.

Már az utazás kezdete élmény volt, csak épp nem pozitív. Bibionéból Latisanaig kocsival mentünk, majd leparkoltunk, és Velencéig vonatra szálltunk. Mint amatőr turisták, azt hittük, elég megvennünk a jegyet, és majd jön a kalauz, aki érvényesíteni, vagy nem is kell, hiszen kifizettük, a kezünkben van. Nos, itt más a helyzet, és fejenként 30 euróba került a tanulódíj.

Meg kell venni a jegyet (ami fejenként 7.5 euro, és a vágány melletti kis gépezetbe dugva érvényesíteni, amit mi nem tettünk meg. Elgondolkodtam, vajon hányan járnak ugyanígy, és mennyi pénzt be lehet szedni azért, mert valaki nem ismeri az olasz nyelvet, vagy nem perfekt angolból, vagy egyszerűen azt hiszi, itt is úgy működik minden, mint odahaza.

Nagyjából 1 órás vonatozás után megérkeztünk Velence Santa Lucia vasútállomására. Leírni nem lehet azt az emberáradatot, ami megindult megcsodálni Velence szűk, megkopott utcáit, és a megannyi csodát. Előre megterveztünk minden lépést, amit olykor megváltoztattunk, hol a mellékhelyiség miatt (1.5 euro), hol egy kis csecsebecse vásárlásáért (amiből annyi volt, mint égen a csillag), vagy egy újabb fényképeznivaló látvány kedvéért. Több óra gyaloglás után megérkeztünk a célunkhoz, azaz a Szent Márk térre.

Elképzelni nem lehet, sem leírni, mennyire szép, ezért inkább fényképekben mesélem el...

Nyaralásunk második napja egy nagy sétával kezdődött, a környék felfedezésével, és némi csecsebecse vásárlással a Sole del Corso-n, ahol az üzletek előtti kirakodóvásárban a hűtőmágnestől kezdve a háztartási kellékeken át mindent meg lehetett találni. (hűtőmágnesek 2.5 eurotól már kaphatók) Mégis ez a látvány nyűgözött le a legjobban:

Persze fagyit is ettünk...

Érdekesség, hogy sok helyen jártunk már hazánk különböző pontjain, Ausztriában, Horvátországban, de az olaszhoz hasonló ízletes, finom fagylaltot még sehol nem ettünk. A gombócok ára 1-1.5 euro körül van, de ritka az a hely, ahol az egy az egy. Általában mindig megnagyobbítják, hol egy gombóccal, hol a kanalat nem húzzák le. 

Végigsétáltunk a tengerpart sétány részén, aminek a végén kutyabarát strand található. (kép: laspiaggiadipluto.com)

Az Amore étteremben ebédeltünk. Mikor a pincér rájött, hogy magyarok vagyunk, hozott egy többnyelvű étlapot, és megkérdezte tört magyarsággal, hogy: Hogy vagy?

A kiszolgálás első osztályú volt, az italainkat közel fél literes poharakban hozták, a tányéron az adagok olyan hatalmasak voltak, hogy egyikünk sem bírta megenni. A tortellini ízletes volt, a kagylós spagetti szintén elnyerte a tetszésünket.

Este pedig kimentünk a homokos partra, sétáltunk, vártuk a hullámokat, és gyűjtöttünk pár kagylót. A horvát tengerparttal ellentétben, itt nincsenek hatalmas, tömkelegnyi kagylók, csupán néhány apróbban sodor partra a víz, mely sokkal melegebb, mint amire az ember számít.

Mikor egy bakancslista megszületik, több olyan utat célba vesz, amit egyébként nem tennénk meg, hiszen kis hazánkban is számos olyan hely van, ahol meseszép dolgokat lehet látni, kirándulni menni, fürdeni. Ám néha jó érzés elhagyni az otthont, eltávolodni mindentől és mindenkitől.

Szállásunkat a Booking.com-on foglaltuk le.

Első nap:

Reggel fél 8-kor vágtunk neki az útnak. Arra számítottunk, hogy nagyjából 6 és fél-7 óra alatt célhoz érünk, de kissé több időbe telt. Otthon megvettük a hazai autópályamatricát 10 naposat, és a határ előtti INA benzinkúton a szlovén matricát. Mivel 8 napot tett ki az utazásunk, így a szlovén heti (7 napos) matrica kevés lett volna, és havit kellett vásárolnunk.

A határt észrevétlenül hagytuk el, valójában behatárolni sem tudjuk, mikor és hol. Az út viszont kíméletlenül hosszú volt. Szlovénia végtelennek és néhol igencsak sivárnak látszott a pályáról. Normál tempóban is több időbe telt átutaznunk rajta, mint vártuk. Egy-egy hegy felbukkanása zökkentett csak ki, na meg a rövidebb-hosszabb alagutak.

Az olasz határt legalább láttuk, de azon is csak áthajtottunk, nem állított meg senki. A pálya viszont egész hosszában felújítás alatt állt, és nagyon lassan lehetett csak haladni. Viszont kapus (útdíjas) rendszer működik, ahol az elején egy automata ad egy kártyát, a végén pedig fizetsz.

Bibionéba érkezve (nagyjából 8 órás autózás után), a turisztikai információ melletti hatalmas épületben van kialakítva a város szállásainak bejelentkezési pontja. Itt kell lejelentkezni, kifizetni a szállást, és itt adják át a kulcsokat. Nagyszerű megoldásnak tartom, bár jó ha van egy perfekt angolos velünk, mert a magyar nyelv nem az erőssége egyetlen külföldi turisztikai helynek sem. (persze kivételek mindig vannak)

A szállásunk az Orchidea apartmanházban volt, ami első látásra is tiszta, rendezett és szép. A külső tér ugyanúgy, mint a belső. Saját parkolója van, fele fedett, a fele szabadon az udvarban. Ráadásul a szálláshoz járt egy napernyő és két napozóágy a parton. Bár tusoláskor a meleg-, és hideg víz arányt nem igazán lehetett beállítani, viszont volt wifi. Mikrohullámú sütő nem volt, de vízforraló igen. Evőeszközök, edények, főzési lehetőség... A nappaliban klíma, ami kellemesen le tudta hűteni az egész apartmant.

És itt bekapcsolódik egy fontos információ: Mit vigyünk magunkkal, amire talán sokan nem gondolnak?

• Mosogatószivacs, mosogatógél
• Wc papír
• szappan, kéztörlő
• konyharuha
• hosszabbító vagy adapter (vannak helyek, ahol olasz konnektor van, és nálunk is előfordult egy-kettő, amibe nem ment bele a laptop töltője. (középső kép) A jobb oldalon már egy eu szabványos kombinált konnektor látható.

Egy kis pihenés után lesétáltunk a partra. Végtelen hosszú. Valahol azt olvastam, hogy 8 km, amihez 300 m szélesség tartozik. Amerre ellátni, tömkelegnyi ember széltében, hosszában. Lábuk alatt puha homok, előttük a tenger. És! Turisták megszámlálhatatlan mennyiségben.

Ha azért érkeztél Bibionéba, hogy olasz embereket, olasz "életet" láss, máshol keresd! Ez egy üdülőövezet, ahol minden úgy lett kialakítva, ahogy turisztikai szempontból előnyös, és az igényeknek megfelel.

Viszont a sétánk során beljebb keveredtünk az utcák között egy fagyiért. Az első helyen megálltunk, és kértünk 2-2 gombóccal, és kapásból dupla adagot kaptunk. Ami pedig az ízét illeti, valódi volt, és sokkal finomabb, mint amit eddig ettem. (Pedig minden helyen megkóstolom, mert ez az egyik gyengém.)

Tauplitz egy hegyekkel körülölelt, méltán népszerű síparadicsom Stájerországban, Ausztriában. Síútjai összekötik Tauplitzalmmal és Bad Mitterndorffal.

Már a Hegyeshalmi határátkelő után érezhető  a két ország (Magyarország és Ausztria) közötti különbség.Itt még nem a levegőben, a hegyek látványában, csupán az utak minőségében, melyen nemhogy kátyú, de foltozás sem található; és az emberek mentalitásában. Nincs az autópályáról "levillogás", szabálytalan mások elé vágás, tolakodás vagy feltorlódás. Viszont vannak szélkerekek, szépen felsorakoztatott szőlőtőkék, egyre sűrűbb és egyre magasabb hegyek, és a hegyekbe vájt több kilométer hosszú ventilátorral, világítással, menekülőútvonalakkal ellátott alagutak. Aki először jár erre, annak érdekesek, és kissé félelmetesek ezek a hosszú folyosók.

Az út több, mint négy órás, mégsem tűnik annyinak, mert gyorsan lehet haladni, és a látvány, ami a szemünk elé tárul, lenyűgöző. A Grimming hegy hatalmas csúcsa 2351 méter magasan feszít, és téli időben, hóesés után lélegzetelállítóan varázslatos.

Maga Tauplitz 896 m magasan található, a határtól nagyjából két és fél óra útra. Mivel a leghóbiztosabb terület, így a téli időben, főleg hétvégéken zsúfolásig tele van. Kezdő és haladó síelők egyaránt megtalálják számításukat, és a sípályát, melyen biztonságosan gyakorolhatnak vagy hódolhatnak szenvedélyüknek. De azok is, akik csak kíváncsiak a gyönyörű hegyek látványára, és a tiszta, friss hegyi levegőre.

Tauplitzban működik egy magyar étterem, Laslo's Restaurant

https://www.facebook.com/laslosrestaurant/, ahol barátságos árakkal, kedves, magyar személyzettel, és igazán finom ételekkel várják a vendégeket. Aki ellátogat Tauplitzba, mindenképp érdemes betérnie!

Ezen kívül Tauplitzban nyílt egy Spar, van pékség, és számos hotel, étterem.

Közvetlenül A Laslo's Étterem mellett halad egy négyszemélyes felvonó, mely Tauplitzalm 1650 méteres csúcsára visz, ahová Bad Mitterndorfból akár kocsival is fel lehet jutni. Itt gyalogosan is lehet túrázni a kijelölt túraútvonalon.

Bár Bad Mitterndorfból vezető út fizetős ugyan, de megéri a látványt. És ha nem kanyarodunk el Tauplitzalm felé, egyenesen a Mittersteini gondolához érünk, ahol síbérlettel ingyenesen fellibeghetünk Lawinenstein 1965 méteres csúcsáig. Ott kiszállva csodás képeket készíthetünk, majd a gondolával visszatérhetünk. Viszont a hegycsúcsról a merészebbek sível, snowboarddal száguldhatnak lefelé a meredek - valóban meredek - pályán.

Amennyiben nem kocsival vágunk neki, úgy sílécen, snowboardon is eljuthatunk Tauplitzból egészen a Mittersteini gondolákig egy, két és négyszemélyes felvonók segítségével. 

 A szánkózni vágyókra is gondoltak, egy nekik kialakított Rodelbahn pályán.

Nem csupán a síelők szerelmeseinek paradicsomi Tauplitz, de a túrózók is előszeretettel látogatják, hiszen téli-nyári útvonalaiban nem lehet csalódni. Itt a Bergfex oldalán ki lehet választani a megfelelőt időszakhoz, hosszúsághoz, technikához mérten.

A mai világban, ahol "Magyarország jobban teljesít", nagyon sok ember él a létminimumhoz közel. Nincs jövőképük, mert a havi fizetésük csak arra elég, hogy az adott időszakban elvegetáljanak. Sokuknak még álmaik sincsenek, mert azt is luxusnak tartják.

"Minek álmodni, álmodozni, ha úgysem valósulhat meg?"

Egyszer azt mondta egy sokat látott, sokat tapasztalt ember, hogy mindenkinek kell egy jövőkép, amiért érdemes élnie. Aztán megkérdezte:

Téged mi mozgat? Te miért akarsz élni? Mi hajt? Mi az a motor, amiért még mindig nem adtad fel?

Elgondolkodtam, és ezzel együtt alakult ki bennem a kép, áhítat egy új jövőre, amivel megvalósíthatom az álmaimat. Az álmaimat, amik nekem is és neked is vannak. Gondoltál már valaha arra, mit tennél, ha megnyernéd a Lottót? Mire költenéd azt a rengeteg pénzt? Biztosan eszedbe jutott, mennyi mindenen változtatnál, és hány emberen segítenél, mert lenne miből.

Házat építenél? Családot alapítanál? A szüleidnek segítenél? Új autót vennél? Utazgatnál? Kicserélnéd a ruhatáradat? Új iskolába íratnád a gyermekedet? Megvennéd a hőn áhított motorkerékpárt? Elindítanád saját üzletedet? Belevágnál valami egészen újba?

Mi lenne az álom, ami miatt elhatározásra jutnál, hogy tegyél valamit a célod elérése érdekében? Mi lenne a mozgatórugója, hogy végre belásd, lehet még olyan jövőd, amilyet elképzeltél magadnak és a családodnak?

   1. -  Első körben, nincs is más dolgod, mint elővenni egy füzetet, és leírni azt a néhány gondolatot, amit a fenti kérdésekre válaszolnál, vagyis: Mi a jövőképed? Mi az álmod? Mit akarsz még elérni az életben? Mik a céljaid? Írd le, rajzolj vagy ragassz mellé képeket, és tudatosítsd magadban, hogy nap mint nap ezért dolgozol!

Legyél célorientált, tervezz és dönts!

Vannak, akik céljaik mellé dátumot írnak, és mint egy feladatot feladják maguknak, hogy az adott időszakig sikerül megvalósítani az adott álmot. Mások nem merik bedatálni, mert túlságosan félnek, hogy képtelenek véghez vinni.

Nem számít, melyik variációt készíted el, azt az egyet tudnod kell, saját jövődért te magad vagy a felelős, és épp ezért, az álmaid, a terveid megvalósításáért is. Ezért, ha megálmodod, csak rajtad múlik, valósággá válik-e.

   2. - Képes vagy változtatni magadban? Képes vagy másképp gondolkodni, mint eddig? Képes vagy más szemmel látni a világot? Képes vagy elvonatkoztatni a földhözragadtságból, amiben eddig éltél?

Ha arra kérnének, gyárts kifogásokat, hogy miért NEM változtatsz, mennyi indokot tudnál felsorolni? S ha arra, hogy gyárts érveket, amiért változtatnál, hány okod lenne?

   3. - Szeretnél szabad ember lenni? Szeretnél heteken át nyaralni, s nem azon aggódni, hogy miből fogod kifizetni, vagy miből fogsz utána megélni? Szeretnél egy biztos anyagi hátteret? 

Hasonlítsd össze mostani életedet azzal, ahogy élni szeretnél! S ha megvan a célod, leírtad az álmaidat, érdemes elindulnod a megvalósítás útján.

Hogyan? Mutatok egy lehetőséget: KATT IDE!