Dorina ijedten próbált talpon maradni, és lehetőleg elég messze az idegentől. Nem értette, mit akar tőle, és még kevésbé, hogyan keveredhetett bele megint egy hasonló szituációba, mint a bíróval. Igaz, ez a férfi nem fogdosta olyan durván, ám ajánlata egyértelművé tette, mit akar. Segélykérőn pislogott körbe, de a vendégek oda sem figyeltek rá, Marcsi pedig kifejezetten élvezte kínlódását. Szinte nevetett rajta, és nyilvánvalóan arra várt, hogy beadja a derekát, vagy elsüllyedjen a szenvedéstől. Lesütötte szemeit, hogy legalább a rá szegeződő egyértelmű pillantást ne lássa, s közben imát mormogott, hogy történjen végre valami, amitől megszabadul.

Nem várta, de a történés hamarabb ott volt, mint végiggondolhatta volna. Kemény, határozott, de teljesen nyugodt hangja olyan tisztán hasított Dorina fülébe, hogy a szíve ezerszer gyorsabb tempóban lüktetett, és egész testében remegett. Remélte, csak remélni merte, hogy nagybátyja a jó következtetést vonja le a jelenetből, és nem őt ítéli el.

- Lóri! Nagyon régen nem találkoztunk, de úgy látom, nem változtál. – Tomi megveregette a férfi vállát, de kezét nem vette el, inkább megszorította a csontos vállat, majd lejjebb hajolt, hogy szavait jobban lehessen érteni. – Viszont most van egy bökkenő. Ez a kislány velem van.

Dorina alig mert moccanni. Nagybátyjára pislogott, de olyan kétségbeesetten, hogy az láthatta rajta, mennyire fél. Ám Tomi nem nézett rá, csupán ujjainak szorítása erősödött – ez látszott ismerőse kabátján – egészen addig, míg a férfi elengedte Dorinát, és egy mosollyal hátrafordult.

- Szóval, veled van. Mégis, milyen minőségben?

- Mit érdekel az téged?

- Tudod – állt fel a bárszékről az idegen -, tetszik nekem ez a lány. Nem olyan, mint akik megfordulnak erre.

- Ne tetsszen! – Tomi állta ismerőse tekintetét, de olyan keményen, hogy még Dorina is megszeppent. Ám a férfit láthatóan nem rémítette meg.

- Sajnos, már megtörtént.

- Ne ringasd magad hiú ábrándokba! Mint mondtam, a kislány velem van, és ha hozzá akarsz jutni, velem találod szembe magad.

Az idegen farkasszemet nézett Tomival. – Ezek szerint a közepébe találtam. Nem gondolod, hogy túl fiatal hozzád?

- Nem gondolom.

Erre már nemigen volt mit mondani, és azt érezte a férfi is. Mintha enyhült volna, csendesen felkacagott, majd lazán zsebre dugta kezeit. –Az öregek benn vannak? – kérdezte, de mivel reakció nem érkezett rá, vetett még egy pillantást Dorinára, majd mindig mosolyogva otthagyta őket, és hamarosan eltűnt a klubszoba nyitott ajtajánál.

Tomi döbbent haraggal pillantott utána, majd elfordult, mintha nem is érdekelné, vagy nem számítana hátulról érkező támadásra. Unokahúgához lépett, és lágyan lenézett zavart, ideges arcára, s közben megsimogatta csupasz karját.

- Sajnálom! Úgy látszik, mindenkit megihletsz.

A szavak el sem jutottak a lány tudatáig, mert az érintés belülről rázta, mint az áram. A mellkasa sűrűn emelkedett, amit nagybátyja félreérthetett, mert összehúzta sűrű, sötét szemöldökét, úgy vizslatta Dorinát.

- Minden rendben?

- Persze – motyogta, csak hogy ne látszódjék rajta érzelmeinek heve. – Minden.