"Ha létezne álomvilág, elvesznék, mert amit valóságnak vélek, csak egy mulandó színjáték, míg az álom egy örök élet."

Ha csak néhány szóval kellene jellemeznem a történetet, lekicsinylően egy érdekes szerelmi mesének mondanám, de lehet, hogy szavakat sem találnék arra, hogy megfogalmazzam. Mert néhány szóval lehetetlen elmondani azt, amit egy félszeg, anyjától és a világtól megalázott lány…

Tomi ugyanolyan hallgatagon vezetett hazafelé, mint amilyen csendes volt addig is. Bár Dorina szerette volna megbeszélni vele a kártyaasztalnál tett kijelentését, nem mert megszólalni. Hagyta, hogy az események sodorják, és alakítsák a perceket, órákat. Ennek engedve hamar ágyba került, és jó…

Tomi oda sem figyelt rájuk, mert hirtelen megindult, kiment az irodából, egyenesen a nagyterembe, miközben hangosan elkiáltotta magát. – A klubszoba ki van takarítva? - Ki van – hallatszott a felelet, ám a tekintetek nem Tomit pásztázták, hanem a mögötte ballagó unokahúgát.…

Hamar a klubhoz értek, s mikor Tomi leparkolt a hátsó ajtónál, azonnal kiszállt és szokásához híven cigarettára gyújtott. Rá sem nézett unokahúgára, mikor az odasétált hozzá, és bizonytalanul megállt előtte. A vonásait fürkészte, mintha csak abban lelné meg kérdéseire a…

Távozása után Dorina gyorsan magára kapta a kezében tartott pólót és nadrágot, majd rohant Tomi után. Nem a vásárlás hozta lázba, az cseppet sem érdekelte, sokkal inkább a félelem, mert úgy hitte, nagybátyja neheztel, amiért ennyi gondot okoz. Hiszen be kellett fogadnia, munkát…

Nehezen, de Tomi kibontakozott a meleg karok szorításából, és amikor végre levegőhöz jutott, feltette a lehető legelterelőbb kérdést, ami eszébe jutott. - Kínai vagy olasz? - Mi? – Dorina úgy pislogott, mintha éppen olyan nyelven hallotta volna a kérdést, mint amiknek a nevét…

- Cica!... Cica, ébresztő! Dorinához lassan jutottak el a szavak, igazából értelmüket sem nagyon találta addig, míg tudatára nem ébredt. Akkor felemelte a fejét, és kábán, álmatagon pislogott nagybátyjára. - Nemsokára mennünk kell. - Máris? – Dorina kitörölte szemeiből…

A hajnal keservesen telt Dorina számára, mert hiába hunyta le szemét, nem látott mást, csak Tomi tökéletes félmeztelen alakját, markáns, szabályos, borostás arcát, és lágy tekintetét. Hiába próbálkozott, hevesen dobogó szíve, az izgalmaktól görcsben álló gyomra nem engedte.…

Jó fél óra kocsikázás után, Tomi beparkolta a kocsit a garázsba. Leállította a motort, lekapcsolta a lámpákat, hátradőlt az ülésben, és nem mozdult. Dorina a sötét ellenére látta halovány árnyát, hallotta szapora légzését, és hirtelen rájött ostobaságára. Hiszen mit…