- Engedd el! Tomi éles hangja csattant fel a hátuk mögött, és Dorina képtelen volt eldönteni, hogy a megkönnyebbüléstől ver félre a szíve, vagy a megaláztatástól, aminek nagybátyja tanúja lett. Nem számított, csak az, hogy az őt markoló kéz engedett, és már nem ölelte…

A lány keze reszketett, miközben a poharakat töltögette, hát még amikor kilépett a terembe, és mindenkihez odasétált, hogy letegye melléjük az italokat. A férfiszemek úgy tapadtak rá, hogy Dorinának igazán össze kellett szednie magát, hogy ne fusson el. - Hallod-e, Tomi, micsoda kincseket…