Tomi bólintott, és elengedve unokahúgát visszament a klubszobába. Mögötte nem maradt más, csak a csend. Hiába a hangzavar, ami körülvette Dorinát, benne mélyen ült a némaság, és nem akart szűnni hosszú percekig. És valóban csak percekig, mert valamivel később ismét kinyílt a klubszoba ajtaja, és egyre-másra szállingóztak ki a férfiak. A pulthoz sétáltak, s közben minden fiatal lányt alaposan végigmértek. A lóri nevű férfi vezette őket, s Dorina jól látta, az ő közreműködésének köszönhetően több szempár szegeződött rá, mint amit zavar nélkül képes volt elviselni. Érezte miként mérik végig tetőtől-talpig, s figyelik minden mozdulatát. Nehezen bírta. A keze remegett, és kis híján földre ejtette az összeszedett üres poharakat. Csak akkor nyugodott meg, mikor a férfiak sorát Tomi zárta, aki keresztbefont kézzel vigyázta a rendet, s – Dorina remélte – őt.

- Hallod, öregem! – Egy alacsonyabb, kopaszodó, napszemüveges fickó lépett Tomihoz, és hangosan, hogy a környékben mindenki hallhassa, elmondta észrevételét. – Ez a kislány valóban szemrevaló. Mondd csak, az ágyban is tuti? – Felröhögött, amitől kilátszottak cigarettától sárga fogai, és elégedetten arrébb állt.

Tomi nem felelt, de szemeinek néma dühe beszélt helyette. a vendégeit nézte, majd unokahúgát, aki értetlenkedve, szinte félve közeledett felé.

- Mi… mi történt?

- Semmi.

Dorina egészen közel lépett nagybátyjához, hogy lehetőleg ne érthesse más a szavait. – Hallottam, amit az a fickó mondott az előbb.

Tomi sóhajtott egy mélyet, majd tekintetét haragosan Lórira szegezte. – Sajnálom.

- Ezt már mondtad – nyugtázta a lány, miközben zavartan hátat fordított a rá szegeződő kíváncsi, vetkőztető szemeknek. – Mit akarnak?

- Téged. – Tomi ezt olyan egyértelműen jelentette ki, hogy Dorina ijedten fordult felé, és pislogott fel rá. A férfi ezt látva még hozzátett néhány mondatot. – Lóri régi ismerősöm. Elterjesztette odabenn, hogy a szeretőm egy csinos, fiatal, ártatlan kislány. Kíváncsiak voltak rá, igaz-e.

- A szeretőd? – Már a szó is megbotránkoztató volt, forró, perzselő és lélegzetelállító. Ám a visszakérdezésre Tomi izmai megfeszültek, mintha csak akkor tudatosult volna benne a szónak jelentése.

- Így legalább tisztában vannak vele, hogy nem jutnak a közeledbe, csak ha engem kiiktatnak. – Különös szavak voltak, amit Tomi azonnal megmagyarázott a következő mondatával. – Bár ez nekik egyáltalán nem akadály.

- Miért?

A férfi vetett egy lágy pillantást unokahúgára, és kezeit is leengedte, amitől kevésbé feszültnek látszott. – Elég azt tudnod, hogy kerüld őket jó messzire. És ha egyikük mégis a közeledbe találna menni, kiabálj nekem.

Dorina aggódva alsó ajkába harapott. – Megijesztesz.

Tomi a fejét rázta, mintha csak jelezné, nem akar többet erről beszélni. Némasága pedig egyet jelentett azzal, hogy az este folytatódik, ahogy a munka is. A lány tudomásul vette, és egy halovány fintorral otthagyta nagybátyját. Már abban a pillanatban, hogy ellépett mellőle, hiány égette a szívét, és belülről reszketett a félsztől, de nem törődött vele, mert azt akarta, Tomi elégedett legyen a munkájával. Megpróbált ügyet sem vetni az éhes pillantásokra, és remélte, a játékosok hamarosan visszavonulnak a klubszobába. Ám hiába várta, úgy tűnt, az esti kártyát felváltotta valami egészen más, mert a férfiak belevegyültek a mulatozó társaságba. Egyedül Lóri maradt a pultnál, és egy ital társaságában Dorinát figyelte. A lány magán érezte tekintetét, és látta is, akárhányszor csak a pult felé fordult. Átjárta az idegesség, de nem is volt olyan vészes, mint akkor, mikor Tomi is csatlakozott a férfihez, és élő pajzsként megállt előtte, takarva a látványt.

A lány agya kattogott, és egyre csak azon imádkozott, érjen már véget ez az este, hogy otthon lehessenek békében és nyugalomban. Erre vágyott, na meg nagybátyja társaságára.