A bárhoz vezető utat csendben tették meg, és Dorina megállapította, hogy egyre gyakrabban áll be közéjük ez a fajta némaság. Hogy mit jelenthet, nem tudta volna megmondani, de sem kínosnak, sem feszélyezettnek nem érezte. Sokkal inkább hitte úgy, hogy ha létezik sokatmondó, beszélő csend, ez mindenképpen az.

Miután Tomi leparkolta a kocsit a bár hátsó bejárata előtt, kiszállt, és ugyanúgy ahogy mindig, cigarettára gyújtott. Közben az épület ajtajához sétált, és a zsebében lévő kulccsal kinyitotta.

Dorina ott ballagott mögötte, de megtorpant, mikor nagybátyja visszafordult. Hogy ne látszódjon rajta zavara, és elterelődjön róla Tomi még mindig átható tekintete, kérdezett. – Mikor jönnek a többiek?

- Kikre gondolsz pontosan?

- Akiket meg akarsz nézni.

- Hamarosan.

- Hányan lesznek?

- Öten.

A beszélgetés ismét megakadt, és csak egy valami nem változott, Tomi csillogó szemei, melyek úgy tapadtak unokahúgára, mintha mindennek tudója akarna lenni. Még akkor sem vette le róla figyelmét, mikor beleszívott a cigarettájába, sem amikor az ég felé eregette a füstöt. Csak akkor fordult el, mikor elnyomta a csikket, és megindult befelé az épületbe.

Dorina lesütötte szemeit, és kifújta addig visszatartott levegőjét, azután követte nagybátyját a kisterembe. Figyelte, ahogy Tomi a pult mögött rendezkedett, és bár szívesen segített volna, de fogalma nem volt róla, mit vár tőle a férfi. Így inkább nyugton maradt, és az egyik bárszékre telepedve nézte a tökéletes alakot, az ingen keresztül is jól látszódó izmok mozgását, az enyhén borostás jóképű arcot, a csodásan fénylő szemeket… vagyis Tomit. Egészen elmerült a tanulmányozásban, miközben gondolatai visszatértek azokra a pillanatokra, mikor nagybátyja ott tartotta a karjaiban, mikor ajkaik összeértek, mikor nem létezett más, csakis ők ketten.

Önkéntelenül hangos sóhaj hagyta el a száját, de nem ettől tért észhez, hanem Tomi pillantásától, mely úgy ragadt rá, mintha valami vonzaná.

- Minden rendben?

- Persze – felelte sietve, de az arcán végigfutó pírt képtelen volt megakadályozni.

- Iszol valamit?

Ez a felvetés remek alkalom volt a figyelemelterelésre, és bár nem volt egy iszákos fajta, úgy érezte, jól esne neki valami erős, mely ellazítja és elfeledteti vele a problémákat. Ezért nem habozott. – Igen, de csak ha van benne alkohol.

- Tisztát vagy inkább koktélt?

- Koktélt.

Tomi bólintott, majd gyakorlott szakértelemmel vette elő a hozzávalókat, és egy keverőben összerakta őket. Alulra jeget, amit egy erre használatos ruhában összezúzott, rá az alkoholokat, és a lime levét. Alaposan összerázta, és beleöntötte egy talpas pohárba. A pult alól előhalászott egy kis ernyőt, és azt is a pohárba tette, úgy tolta oda unokahúga elé. De abban a pillanatban már tovább pakolászott, meg sem várta a véleményt, nyilván azért, mert tisztában volt vele, hogy tökéleteset alkotott.

Dorina felemelte a kék csodát, és kíváncsian belekortyolt. Azonnal megfogta az egzotikus ízvilág és az új élménye. Ez a koktél maga volt a paradicsom, egy csoda, amire titokban már régóta vágyott. Mert ez a fajta ital egyet jelentett Tomival, és ahogy kortyolgatta, lényegében egészen össze is olvadt vele. Az ő világa volt, a határozott, magabiztos, erős férfié.

Léptek közeledtek, majd a hátsó bejárat felől Klemi éles hangja hasította át a nagytermet.

- Főnök, megjöttünk!

- Itt vagyok – kiabálta vissza Tomi, de nem állt meg, nyugodtan pakolászott tovább.

Klemi előbb bekukkantott a helyiségbe, és mikor látta, hogy főnöke nincs egyedül, lassú, kecses léptekkel tipeget a pulthoz, és kíváncsian figyelte Tomi tevékenységét.

- Nem azért kellett korábban jönnünk, hogy ezt megcsináljuk? – mutatott a pult mögött kipakolt holmikra. – Szólhattál volna, hogy elintézitek kettecskén.

A célozgatás nem volt Tomi ínyére, és ezt egy haragos pillantással nyugtázta is. – Menj, és készítsd elő a saját placcodat, és csak a jelentkezőkkel gyere vissza! Marcsi?

- Még nem jött. – Válaszával egy időben Dorinához fordult, és kíváncsian felhúzta a szemöldökét. – Marcsi – ismételte meg a nevet, de mikor a lány nem reagált rá, megvonta a vállát, és átriszálta magát a nagyterembe.

Dorina gyomra bizonyára görcsbe rándult volna a nő nevének hallatán, de az ital, mely jólesően szétáradt egész testében olyannyira lefoglalta, hogy nem jutott hely Tomi exbarátnőjének. Amint pedig a pohara kiürült, Marcsi libegett befelé két idegennel a nyomában. Az egyikük egy huszonöt év körüli, teltebb lány volt, a másik egy magas, jóképű, tetovált karú harmincas fiú. Marcsi egyenesen Tomihoz vezette őket, miközben színpadiasan gesztikulálva rámosolygott a magas férfire.