"Anyu, mesélj, milyen voltam,
amikor még meg sem voltam?
A hasadban rúgkapáltam,
éhségedet felcsigáztam?

Anyu, mondd el, mit éreztél!
Már akkor is így szerettél?
Simogattál, dédelgettél,
édesednek becézgettél?

Anyu, mesélj, milyen voltam,
amikor karodban voltam?
Nyűgösködtem, ficánkoltam,
csak az öledben nyugodtam?

Anyu, mondd el, mit éreztél!
Akkor is örömmel néztél?
Kívántad, hogy azon évek
soha ne érjenek véget?

Anyu, nézz rám, ilyen lettem!
Jó és rossz kavarog bennem.
Keresem, hogy ki is vagyok,
szemeimből is ez ragyog.

- Mégis, mikor meg-megölelsz,
homlokomra csókot lehelsz,
azt kívánom, kezdjük újra,
két karodban ringatózva.

Hogy hallhassam becézésed,
érezhessem közelséged.
Ujjaidnak simítását,
szavaidnak suttogását. -

Anyu, mesélj, mondd, mit érzel?
Az életbe hogy kísérsz el?
Tudsz-e engem így szeretni?
Bármi lesz is, mindig bízni?

Bízni abban, hogy jó leszek,
s mindent helyesen teszek.
Bízni bennem, mert tudod,
én a TE fiad vagyok."

Knizer Sylvia