Tomi felállt, és a helyiség másik végében lévő bokszhoz sétált. Marcsi követte, ahogy Klemi és Laci is, csak Dorina nem csatlakozott. Továbbra is ugyanott ücsörgött, és a kék koktélt kortyolgatta. Úgy vélte, mivel egyik italba sem kóstolt bele, véleményt sem tud mondani, ezért is lepődött meg, mikor Tomi odakiáltott hozzá, méghozzá úgy, hogy még azoknak is egyértelmű legyen, ki is ő, akik nem ismerik.

- Cica, gyere ide!

Mire Dorina feltápászkodott és odaballagott nagybátyjához, a többiek már mentek a dolguk után. Csak Marcsi maradt, és kíváncsian figyelte főnöke vonásait.

- Melyik fiút választod? – tudakolta tőle, mintha természetes lenne, hogy a lány szóba sem jöhet. Ez volt, amit Dorina előre látott, hogy mindenki csak a hely nívójának mértékét látja, és a szerint dönt majd. Hiába a tehetség, hiába a tudás, mit sem számít.

Tomi úgy tett, mintha meg sem hallotta volna Marcsi kérdését, és egyenesen unokahúga szemeibe nézett. – Te kit mondasz?

Dorinát meglepte a kérdés, mert nem számított rá, hogy nagybátyját valóban érdekli a véleménye. Ám ha már így esett, hát válaszolt, éppen úgy, ahogy eltervezte. – Senkit.

- Senkit?

A lány vállat vont. – Számít bármit is, kit mondanék? Ahogy hallottam, úgyis eldöntöttétek, hogy a két fiú közül lesz valamelyik.

- Még nem döntöttem.

- De a többség igen – kotyogott közbe Marcsi.

Dorina elhúzta a száját, majd viszonozta nagybátyja átható pillantását, és magába olvasztotta egészen.

- Marcsi! – szólt Tomi a nőhöz, de közben le sem vette szemeit unokahúgáról -, két perc múlva küldd ide az elsőt!

A nő értetlenkedve távozott. Tomi csak erre várt, beült a bokszba, és intett unokahúgának, hogy tegye ő is azt.

Dorina szófogadóan helyet foglalt a szemközti padon, és kíváncsian várta a folytatást. Nem hitte, hogy bármit is jelentene a dolog, inkább csak formalitásnak vagy időhúzásnak gondolta.

- Mondd, mi nem tetszik? – szegeződött neki a kérdés, amire igazán nem volt felkészülve.

- Nekem? Nincs semmi, csak… - Őszinte akart lenni, most egészen őszinte, mégis rettegett tőle, hogy ezzel saját csapdát állít magának. Hiszen ha nyíltan elmondja, hogy szerinte kit kellene alkalmazni, talán ezzel bele is dobja Tomit a karjaiba.

- Csak?

- Ez a hely… nagyon jó. Gondolom, a városban mindenki ismeri és szereti. Csak egy szó jut róla eszembe, hogy nívós. Ehhez mérten a pultosok, pincérek fiatalok, csinosak, és szépek. Nem láttam egyetlen csúnyább vagy kövérebb lányt vagy fiút sem. Ha pedig ez a mérce, nincs miről beszélni.

Tomit elgondolkodtatták a szavak, mégsem felelt, inkább kérdezett. – Adtam rá okot, hogy elítélj?

- Nem, én… - Dorina ajkai szétnyíltak döbbenetében, és elborította valami kellemes forróság. Nagybátyja vele foglalkozott, miközben az új pultossal kellett volna. Mellette volt, és éppen az érzéseiről kérdezte, még ha nem is nyíltan, de teljes figyelemmel. – Nem ítéllek el.

- Ítélkezel.

- Nem. Kérdeztél, de nem tudok felelni, mert az én véleményem nem mérvadó. És amúgy sem az a fontos, hogy én vagy a többiek kit javasolnak, hanem az, akit te akarsz.

Tomi hallgatott, de szemei még inkább belevájtak unokahúgába. A pillanat mégis hamar megtört, mert Marcsi jelent meg az asztalnál.

- Letelt a két perc – közölte türelmetlenül, majd félre állt, hogy odaengedje az első ítéletet várót. – Őt hoztam, hogy minél előbb túllegyünk a nehezén.

Szavai fájtak Dorinának, pedig nem neki szóltak. Behunyta a szemeit, és mikor kinyitotta ugyanazt látta, mint előtte, Tomi rászegeződő tekintetét. Még mindig őt nézte, de csupán néhány pillanatig, azután a megtörten ácsorgó telt lányoz fordult.

- Mi a neved?

- Aletta – kapta meg az erőtlen választ, melyben benne volt a lemondás. Bár mosolygott, jól kivehető volt a mögötte rejlő csalódás.

- Aletta. – Tomi felállt, úgy mérte végig a molett, de csinos lányt. – Köszönöm, hogy eljöttél!

Nem csak Dorina vonásaiból lehetett leolvasni a kudarc okozta sokkot, de Aletta is nehezen bírta leplezni. – Köszönöm a lehetőséget! – nyögte, és egy imitált mosoly után távozni készült.

Dorina megértette, hasonló esetben ő is elmenekült volna, csak hogy ne kelljen látnia mások fellengzős és gúnyos mosolyát. Hiszen, ha Marcsira nézett, pontosan ez tükröződött vissza, ahogy a többiek arcáról is. Nem lehetett nem észrevenni, hogy mindnyájan, egytől-egyig biztosak benne, Alettának esélye sincs.

- Mikor tudsz kezdeni?

Tomi kérdése úgy hasított végig a körülötte lévőkön, mint egy velejét rázó sikoly. Dorina sem bírta ülve, inkább felállt, bár maga sem tudta, miért.

- Ez most valami vicc? – pislogott Aletta, és látszott rajta, valami sokkal rosszabbra készül.

- Vicc? – Tomi összehúzta sötét szemöldökét. – Egyáltalán tudod, miért jöttél ide? Azért, hogy munkát szerezz, vagy hogy kapj egy újabb sebet, amit nyalogathatsz?

Aletta szája tátva maradt, és csak úgy magának dünnyögött. – Nem viccel! – Ezzel együtt sietve észbe kapott, és egy boldog mosoly terült szét vastag ajkain. – Mit is kérdezett az előbb? Hogy mikor tudok kezdeni? Én… bármikor.

Marcsi arcáról eltűnt a jókedv, helyét felváltotta az értetlenkedés. Mégsem főnökére nézett, hanem Dorinára.

- Nemsokára kezdünk – Tomi még mindig komolyan beszélt, mégis volt benne valami, ami nyugtalanította Dorinát -, ha ráérsz, maradj!

- Ó, persze – lelkesedett Aletta.

- Menjünk az irodába, hogy aláírjuk a szerződést!

- Rendben.

Tomi bólintott, majd elindult előre. Határozottsága magával ragadta Alettát, aki úgy követte, mint aki a felhők fölött lebeg. Dorina utánuk nézett, és látta, amint megálltak Klemiék mellett, és Tomi néhány szót váltott a várakozó fiúkra. Látszott rajtuk döbbenetük, és leolvasható volt arcukról minden véleményük, főleg az, amivel Alettát illeték.

- Mit mondtál neki?

Dorina a hang irányába fordult, és Marcsi átható tekintetével találta szembe magát, aki egészen közel lépdelt hozzá, és úgy vizslatta, mint valami kémet. – Semmit.

- Semmit? Ismerem Tomit, soha nem döntött volna így.

- Ismered? – Dorina elhúzta a száját. – Megkérdezte, kit javaslok, de nem mondtam senkit, csak megkérdeztem, ő kit akar?

- Ennyi?

- Ennyi – felelte a lány, majd otthagyva Marcsit, visszaballagott a pulthoz a félig megivott koktéljához.