Gondolom, már veletek is számtalanszor előfordult, hogy a hétköznap egyre józanítóbb valósága kopogott az ablakon, s úgy vágott mellbe, mintha egyenesen az életet akarná elvenni. S valójában ezt is teszi, hiszen az írónak a valóság, kicsit olyan, mint amikor egy gyermeket kiveszünk a játékai közül, ahol eleddig elmélyülten és önfeledten adta át magát fantáziavilágának. Ám a hétköznapok kíméletlenül, egyre inkább maguk alá gyűrik az embert, s ez által, olykor-olykor elveszik, s kedvenc világából kilépni kénytelen.

Kezdem az elején.

Hol volt, hol nem volt, élt egy írói vénát magában hordozó nő, aki teljesen hétköznapi életet élt. Családja volt, csodás háza egy festői környezetű faluban, két rosszcsont fia, és egy hétköznapi munkája. Így élt boldog békességben mindenki láttára. Azok közül, akik ismerték, csak kevesen tudták, hogy a nő kettős életet él.

Míg a valóságban egy kisboltban dolgozott, addig a másik világban újra és újra átváltozott, függetlenül attól, milyen főhőst választott írásaihoz. Bújt már tizenéves csitri bőrébe, repült angyalszárnyon, látta a jövőt, megjárta Egyiptomot, Kheops fáraó birodalmát, Görögországot, a Tainaron hegyfokát. Nyomozott gyilkossági ügyekben, segített lebénult barátján, elrabolták, járt a 1800-as években, visszakapta elveszett gyermekét és még sorolhatnám. Mindig más volt, mégis ugyanaz. Ám ebben a világban volt igazán otthon, ez volt, ami leginkább éltette, s kitöltött életében minden űrt.

Sajnos, a hétköznapok változásai azonban háttérbe szorították álomvilágát. Vállára málhás súlyokat raktak, ami felemésztette agyának legtöbb idegszálát, és így sokkal kevesebb maradt azokra, akik vele együtt éltek és lélegeztek, akiknek szülőanyja volt... írásainak szereplőire.

Megállt három készülő regény története, s vele együtt maguk a szereplők is. Egyikben egy fiatal lány 1848-ban, a forradalom ideje alatt kilovagolt kedvenc paripáján, s hosszú haját még mindig lobogtatja a szél. Másikban egy jóképű, sármos, gazdag fiatal férfit vezet hazafelé egy összejövetelről gyermekeinek 40 éves dadája. Még most is az utcán ácsorognak, s csak remélhetjük, hogy nem fagytak meg azóta. A harmadikban pedig egy fiatal rendőrtanonc nyüstöl egy drogdílert, hogy kiadja azokat a neveket és helyeket, ami előrelendíti a nyomozást. Keze ütésre lendült, s azóta is úgy áll.

Nem kérdés, kijelentés, hogy: Lesz folytatás. Lassan, de biztosan megelevenednek újra az alakok, életet kapnak a szereplők, színessé, élettel telivé válnak a helyszínek, s a nő is újjáéled a számára legcsodásabb világban: Fantáziaföldjén.