Elhaladtak a bár előtt, át a táncparketten, egy kisebb terembe, ahol keskenyebb pult volt, szemben vele pedig bőrpárnás faboxok szépen megmunkált fa asztalokkal. A falakat itt is telerajzolták, ám nem a tengerpart vagy a csillagos égbolt képeivel, hanem egy hangulatos szőlőültetvény csodálatos festményeivel. A tőkéken érett, lédús szőlőfürtök lógtak, kicsit odébb egy prés állt, melyet egy trikóba öltözött izmos férfi tekert. Amott pedig néhány rövidnadrágos, ingujjas lány szedte a szőlőt a hátukon lévő puttonyba. Olyan élethű volt mindegyik kép, hogy nem csupán a férfi izmainak játéka tűnt ki belőle, de a lányok formás kebleinek vonala, és az arcukra ült nevetés kacaja. Szinte hallotta a fülébe, ahogy Tomi dühös szavait.

- Ez mi? – Tomi a teremből nyíló szobaajtóban állt, és felháborodva meredt befelé, majd haragja teljességével a bárpulthoz érkező Klemire. – Miért nincs kitakarítva a klubszoba?

A nő odatipegett főnöke mellé, és belesett a helyiségbe, majd teljesen nyugodtan vállat vont, mintha cseppet sem félne Tomi haragjától. – Tegnap már elment a takarítónő, mire végeztünk mindennel. Marcsi azt mondta, elég lesz majd ma reggel kipucolni, mielőtt beindul az esti banzáj.

- Megmondtam tegnap, hogy reggelre legyen itt rend!

- Tudom – közölte a nő még mindig teljes nyugalomban –, de ne az én fejemet harapd le miatta…

A mondandóját már nem tudta befejezni, mert Tomi olyan hévvel csapta meg az ajtót, hogy az kis híján kiesett. Nem csak Dorina rezzent össze, de azok is, akik jóval távolabb álltak, vagy a másik helyiségben végezték feladataikat.

- Azonnal hívd fel Marcsi barátnődet, hogy méltóztasson bejönni és elvégezni a munkáját. Mert ha én hívom, abban nem lesz köszönet.

- Máris, főnök! – húzta el a száját Klemi, miközben úgy nézett végig Dorinán, hogy a lánynak beleborsózott a háta. Egy lépésre sem maradt le nagybátyjától, mikor az elindult visszafelé, oda, ahonnan érkeztek.

A lány azt hitte, már mennek is, és épp némi megkönnyebbülés dobogott hevesen lüktető szívében, ám Tomi elhaladt a kijárat előtt, és benyitott egy másik ajtón, ami – ez egyértelműen kiderült Dorina számára – egy kényelmesnek tűnő iroda volt.

Tomi nem szólt, úgy tett-vett, mintha egyedül lenne, és Dorina nem is akarta megzavarni. Csendesen megállt az egyik falnál, és alaposabban szemügyre vette a helyiséget. Arra számított, hogy minden szobának hasonlóan díszített falai vannak, mint amit odakint látott. Ám az iroda nem tükrözte azt a hangulatot a maga komor egyszínűségével. A berendezése mégis magával ragadó látvány volt a kényelmesnek tűnő öblös fotelekkel, és a hatalmas kanapéval. A falakon arctalan női alakok képei lógtak alig takaró, áttetsző ruhákban, de volt, amelyen még egy falatnyi fehérnemű sem látszott. Dorina arca rózsába vált a látványtól, hát még akkor, mikor megszólalt Tomi telefonja, és a férfi egyenesen őrá nézett azokkal a csodásan fénylő szemeivel.

- Menj, igyál valamit odakinn!

Dorina azonnal kifordult a helyiségből, és még az ajtót is gondosan becsukta maga mögött. Ebben nagyon jó volt, hiszen anyja mellett meg kellett tanulnia, hogyha zavar, a lehető leggyorsabban és legészrevétlenebbül távozzon. Jobb híján a bárpulthoz sétált, és tétován leült az első útjába kerülő székre, onnan figyelte a sürgő-forgó embereket. Csupán négyen voltak, Klemi, egy másik pultos fiú, a kidobóember és egy pincérlány, aki alig lehetett idősebb, mint Dorina, mégis fényévekkel volt tőle. Hiszen már mozgásában is egészen vagány, határozott benyomást keltett, kinézetében pedig hasonlított egy csinos modellhez, aki nem rejti véka alá, amit a teremtő neki ítélt. Így azonnal helytállóvá vált Dorina feltételezése, hogy Tomit valóban szebbnél-szebb lányok veszik körül, akikkel ő fel sem vehetné a versenyt. Ettől a gondolattól egészen elkedvtelenedett, és ha lett volna bátorsága, köszönés nélkül távozik.

- Hány éves vagy? – hallotta meg a pult másik oldalán Klemi csendes hangját. Hozzá beszélt, mert ráemelte hosszú, fekete műszempilláit, és úgy várta a választ, mint az éhező a mannát.

- Tizennyolc – felkelte Dorina, de olyan hangsúllyal, mintha más a kora is bűn lenne.

- Te jó ég! – rikkantotta a nő, majd egészen áthajolt a pulton, mintha valami bizalmas dologról lenne szó. – És mióta vagytok úgy?

Dorina nem értette a kérdést, sem pedig azt, mit jelenthet az „úgy”. Mégis felelt, annak megfelelően, ahogy ő értelmezte ezt a különös kérdést. – Tegnap költöztünk… - Nem tudta befejezni, mert Klemi tátott szájjal, döbbenete teljességével halkan felsikított.

- Összeköltöztetek? – A nő lejjebb vette a hangját, úgy tudakozódott tovább. – Ez ennyire komoly? Apám! Talán eljegyzés is lesz?

- Eljegyzés? – Dorina már végképp nem értett semmit, hiszen Tomi elmondta Kleminek, hogy rokoni kapcsolatban állnak. Ezért ismét csak úgy felelt, mintha nem a férfiről lenne szól. – Még nem terveztem.

- Nem? Akkor csak úgy összecuccoltatok és kész? – Klemi a fejét rázta döbbenetében. – Tizennyolc éves vagy. Mióta ismeritek egymást?

- Hát… mindig ismertük.