Útközben odakiáltott a nagybátyjának egy „sziát”, de többre már nem volt képes. Az arca égett, a szíve a torkában dobogott, és egész lényét rázta a félelem. Csupán akkor nyugodott meg valamelyest, mikor az utcát is elhagyta, és elkanyarodott a sarkon. Nem akart messze menni, mert Lóri a házhoz ígérte magát, de mivel volt még jócskán ideje, úgy tervezte, beül az egyik közeli cukrászdába, és elnyal egy fagylaltot. nem is kellett messzire mennie, a következő utca elején meg is találta. De nem csak azt, mert amint belépett, az ijedtség úgy csapott benne lángra, akár a tűz. Marcsi… éppen Marcsi állt a fagylaltos pult mögött, és kiszolgálta az érkező vendégeket. Nem sokan voltak, így Dorinának menekülni sem volt ideje, mert Marcsi azonnal kiszúrta, és érdeklődve pislogott felé. Dorina az első döbbenete után megadóan odaballagott a pulthoz.

- Szia! – köszönt a mindig csinos nőnek. – Egy vanília és egy csokit kérek! – adta le a rendelést.

- Egy vanília és egy csoki – ismételte Marcsi, miközben végigfuttatta tekintetét a lányon. – Az esti szerelésedet hol hagytad? Úgy nézel ki, mint akinek nincs se apja, se anyja.

Dorina magában nyugtázta, hogy a nő elég közel jár az igazsághoz, hiszen az apjáról semmit sem tud, az anyja pedig elhagyta. Mégsem felelt, inkább ő kérdezett.

- Itt dolgozol?

- Igen. Jelenleg másodállásban, de ha letelik a felmondási időm a klubban, felvesznek egész naposra.

- Ez jobban tetszik?

Marcsi elhúzta a száját, és szemei neheztelőn pillantottak a lányra. – Szerettem Tomival dolgozni, egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy egy seggfej. A nők neki csak egyetlen egy dologra kellenek. – Átnyújtotta a fagyit, és elvette a pénzt. – Jobb, ha vigyázol! Hamarosan téged is megun és lapátra tesz. Ebben biztos vagyok.

Marcsi elfordult a következő vevőhöz, ami azt jelezte Dorinának, hogy a röpke beszélgetés a végére ért. Így fagylalttal a kezében egy asztalhoz ballagott, és egykedvűen helyet foglalt. Valójában nem az érdekelte, amit a nő mondott, hiszen Tomi a nagybátyja, nem pusztán a lágy érzelmei kötik hozzá, így valószínűtlen, hogy „dobni” fogja. Sokkal inkább aggódott haragjáért, ami égetni fogja, amikor megtudja, hogy átvágta, hogy hazudott neki. Nem beszélve arról, amit bizonyára tenni kényszerül majd annak érdekében, hogy Tomi szabadlábon maradhasson. Persze átfutott az agyán, hogy beavatja a rendőrfőnököt a bajba, bizonyára segítene Tomin, vagy egyenesen elmondaná neki… Sehogy nem találta a helyes megoldást.