Hottner az irodában ült, mikor megcsörrent a mobilja. - Hottner - szólt bele a tőle megszokott komorsággal.

- Két gyerek tűnt el egy hét leforgása alatt. - A Kapitány hangja úgy dörrent a készülékbe, hogy Alexnek el kellett tartania fülétől a telefont. - Tiéd az ügy. Máris küldöm az aktákat. Nézd át őket! Az érintetteket beidéztük, a kihallgatóban várnak.

Parancs volt, nem lehetőség, ezért Alex egy "Rendben"-nel elintézte a dolgot, majd kikapcsolta a beszélgetést. Még néhány percig dolgozott a halom papírral, ami előtte tornyosult, de munkáját kopogás törte meg.

- Az akták - nyitott be egy fiatal, egyenruhás, barna nő, aki Alex asztalához lépett, az iratokat odatette elé, majd egy halvány, félszeg mosollyal sietve távozott.

Hottner még csak utána sem nézett. Tisztában volt vele, hogy azok, akik nem ismerik, félnek tőle, hiszen mindig komoly ábrázata sokakat távolságtartásra késztet. Ám éppen ez volt a fegyvere, mert rezzenéstelen, nyugodt, komor tekintete erős, megingathatatlan jellemet kölcsönzött neki.

Kinyitotta az első aktát, és elejétől a végéig mindent áttanulmányozott benne.

"Holló Anna, 9 éves. Szőke, hosszú haj. Családi háttere: Édesanyjával, Holló Katalinnal él, apja, Holló Tamás elhagyta őket. A játszótérről tűnt el. A gyerekek elmondása szerint, az időtájt a játszótér mögött egy bohóc játszott velük. Lufikat hajtogatott, megnevettette őket. Az egyik kisfiú részletesebben elmesélte, miszerint a bohóc megkérdezte tőle, itt van-e az anyukája vagy az apukája. A kislányt elmenni egyikük sem látta. Ruházata: rózsaszín harisnya, piros szoknya, fehér póló."

A másik gyerek: "Aranyos Ramón, 6 éves. Szőke. Családi háttere: Nagyszüleivel él. Anyja, Aranyos Teréz 3 éve meghalt autóbalesetben, az apja, Szamul Aslan török származású, nincs az országban. Szülinapot tartottak az óvoda udvarán, ahová egy bohócot is meghívtak. Miután az óvónő beterelte őket ebédelni, Ramónt nem találták. Ruházata: kék farmernadrág, kék póló."

Alex felhúzta a szemöldökét, mert már ennyiből is kiderítette, hogy a gyerekrabló nem más, mint a bohóc. Már csak azt kellett megtudnia, kit takarhat a jelmez? Ehhez azonban mélyebbre kellett ásnia, ezért felállt, kisétált az irodából, és a kihallgató felé vette az irányt.

Első tanúja Holló Katalin volt, egy megtört, kétségbeesett édesanya. Aggodalma kiült vonásaira, amitől teljesen őszintének tűnt.

- Mikor vette észre, hogy a kislánya eltűnt? - kérdezte Alex.

- A játszótéren voltunk. Úgy szeretett ott lenni. Annyira szeret hintázni, imádja a mászókát, a szaladgálást. Folyton eltűnt a szemem elől, ezért megbeszéltük, hogy időnként odajön a padhoz, és jelzi, hogy megvan és minden rendben. Akkor is odajött, kétszer is.Nagyon jól érezte magát. A játszótér mögött van egy sövénykerítés, folyton arra futott. Nem aggódtam, azt hittem, bújócskát játszanak. Aztán az egyik kisfiútól hallottam, hogy egy bohóc van arra, és lufikat hajtogat, varázsol nekik. Egy másik anyukával odamentünk, de addigra a bohóc már nem volt ott. Rossz érzésem lett. Körülnéztem, de akárhogy meresztgettem a szememet, Annát sehol sem láttam - szipogta az asszony. - Végigrohantam a játszóteret, megkérdeztem a gyerekeket, de nem volt sehol.

- Meséljen a férjéről!

- Tamás már évek óta nem él velünk. Kihűlt a kapcsolatunk.

- Tartják a kapcsolatot?

- Nem, Tamás kamionozik, folyton úton van, ez nem élet.

- Mikor látta utoljára a lányát?

- Miután megbeszéltük, hogy elmegy. Azóta nem jelentkezett.

- Hogy váltak el?

- Egészen nyugodtan. Csak Anna zokogott, Tamás pedig megígérte neki, hogy eljön érte, és elviszi magához. Tudja, Anna nagyon szereti az apját, és az apja is őt. Az egészben ez volt az egyetlen, ami miatt nehéz volt az elválás.

- A férje képes lenne elrabolni a lányukat?

A nő szemei kikerekedtek a döbbenettől. - Nem - vágta rá, majd kissé elgondolkodott, mielőtt újból megszólalt -, nem tudom.

- Meséljen Annáról!

- Anna kitűnő tanuló, a tanárai nagyon szeretik. Okos és ügyes. Mindenkihez kedves, mindenkihez van egy-két szava. Bármikor, bárkivel elbeszélget.

- Máskor is elment már idegenekkel?

- Tessék? - Katalin értetlenkedett egy darabig, majd hirtelen ijedten pislogott Hottnerre. - Azt hiszi, Anna önszántából ment el valakivel? Nem, én mindig arra tanítottam, hogy ilyet nem tehet. Beszélgethet bárkivel, de soha nem mehet el idegennel. Eddig nem is tette, mindig betartotta, amit megbeszéltünk. Már mondtam, okos lány.

- Mit gondol, olyannal elmenne, akit ismer?

Az asszony ismét megakadt, de végül bólintott. - Igen, talán, ha nagyon jól ismeri.

- Ismer olyat, aki így vinné el, akinek oka lenne elvinni őt?

- Én... nem, én... - Katalin kétségbeesetten meredt Alexre. - A férjem.

Második tanú Aranyos Ramón óvónője, Czifra Franciska, egyedülálló, gyermektelen negyvenes asszony.

- Jól ismeri az eltűnt kisfiút?

- Igen, nagyon édes, bújós, szeretetéhes kisfiú. Szófogadó, rendes, és gyönyörű nagy szemei vannak.

- Le tudná írni az eltűnése körülményeit? - tudakolta Hottner összehúzott szemöldökkel.

- Hát... sajnos nem, mert nem voltam ott - motyogta az asszony zavartan, a kezeit tördelve. - Kaptam egy telefont, és el kellett mennem, éppen akkor, mikor a bohóc bűvészmutatványokkal szórakoztatta a gyerekeket. Azt hittem, visszaérek a végére, de sajnos nem így lett.

- Elárulná, milyen fontos dolog szólította el? - tudakolta a nyomozó, miközben a nő ideges vonásait kutatta.

- Családi ügy, az anyukám.

- Magával él?

- Nem, de nem lakik messze, és néha fel szoktam ugrani hozzá, ha apró-cseprő gondjai vannak.

Hottner kissé előrébb hajolt, úgy nézett bele a tanú szemeibe. - Meséljen Ramónról!

- Én... hát... Ramón nagyon jó kisfiú, minden szülő ilyen gyermekről álmodik, mint ő. Nem tudom, hogy a szülei hiánya miatt vagy másért, de úgy szeret engem, mintha én lennék az anyukája. Folyton ott van körülöttem, gyakran ücsörög az ölemben, ragaszkodik hozzám.

- Mit gondol, ha lehetséges, hogy akkor látta távozni, és kiszökött maga után?

- Nem... nem tudom.

- Nem érdeklődött senki Ramón iránt? Nem látott valakit, aki figyelte, esetleg elcsalhatta volna?

- Nem, de Ramón soha nem ment volna el idegennel.

Hottner harmadikként Ramón nagyszüleit kérdezte ki. Az asszony, Aranyosné Gizella sírt, de a férfi Aranyos Pál egészen jól tartotta magát.

- Mi történt Ramón szüleivel? - kérdezte a nyomozó.

- Az lányunk meghalt három évvel ezelőtt. Ramónka apja meg odahaza van - felelte szipogva Gizella. - Nem érdekli a gyerek, még Teri temetésére sem jött el. Törődött is azzal, hogy szegény gyerek mit él át. Se anyja, se apja.

- Törődött hát - szólt közbe az öreg. - Hát nem megírta, hogy magához veszi?

- Persze, meg - legyintett az asszony a könnyeit törölgetve. - Azt is megírta, hogy akkor Ramónka ott fog élni vele, és nem láthatjuk soha többé.

- Jaj, asszony, beszélsz zöldségeket! Már miért ne láthatnánk? - Pál rosszallóan a fejét rázta, majd a nyomozóra szegezte tekintetét. - Tudja, nem vagyunk már fiatalok. Én mindig mondom az asszonynak, hogy Ramónnak nem vén satrafákra, hanem rendes szülőkre van szüksége. Ne értsen félre, imádom az unokámat, a csillagokat is lehoznám érte, épp ezért hiszem, hogy az apja mellett a helye. Ha már az anyját elveszítette, legalább az apját tudhassa maga mellett. De hát, az asszony nem érti meg, és kikötötte, hogy soha nem adja oda Ramónt senkinek.

- Nem én, soha! Inkább nélkülözöm, inkább nem eszem egy falatot sem, de az unokámat senkinek nem adom, még ha az apja fizetne is érte, csak hadd vigye el.

Alex befejezte a kihallgatásokat, mikor Ferenc a kezébe nyomott néhány érdekesnek tűnő iratot.

A viktimológia szerint, a két gyermek közös pontjai: 1, a bohóc, 2, az óvoda

Czifra Franciska már öt éve dolgozik abban az óvodában, tehát ismerte Holló Annát is. Egyedül álló, de többször nyújtott már be kérelmet örökbefogadásra, de mindannyiszor visszautasították. A papírok szerint, testvéreket szeretett volna nevelni.

Aranyos Pálnak és nejének anyagi gondjai vannak. Annak idején kölcsönt vettek fel lányuk temetésére, és hogy annak adósságait törleszteni tudják, de mostanra fizetésképtelenné váltak. Jelzálog terheli a házukat, Ramón óvodai étkeztetését is alig bírják kifizetni.

Holló Tamás címe ismeretlen.

Szamul Aslan elhagyta Törökországot.