- Ez biztosan egy vagyonba kerülhetett.

- Bizony, abba – helyeselt Tomi, miközben egy gombnyomással felnyitotta a garázst, majd indította a kocsit, és felpörgette a motort.

- Talán megnyerted a lottó ötöst?

A férfi hamiskásan elmosolyodott. – Mondhatjuk úgy is. – Azzal felengedte a kuplungot, és olyan iramban taposta a gázpedált, hogy mögöttük hatalmas porfelhő keletkezett.

Dorina ijedten keresett valami kapaszkodót, mert beleszédült az élesen vett kanyarba, és a száguldásba, nemkülönben nagybátyja közeli jelenlétébe. Nem is tudta eldönteni, melyik zavarja jobban. Ám egy csikorgó kerekekkel bevett kanyar után már tisztán érezte.

- Nem mehetnénk lassabban? A végén még felborulunk, vagy megállít a rendőr.

- Ugyan! Csak engedd el magad!

- Nem tudom… én… félek – felelte nyíltan a lány.

Tomi erre rálépett a fékre, amitől a tempó egészen elviselhetővé vált. Csupán a hirtelen beállt csend nem akart szűnni, és ezt mindketten másképp élték meg. Dorina szégyenkezve gyávaságáért, Tomi pedig kíváncsian.

- Nem szabadna ennyire rettegned a dolgoktól. Próbálj lazítani!

- Azt hogyan kell?

A férfi a fejét rázta a kérdésre, mert képtelen volt felfogni, hogy az azelőtt cserfes, határozott lány, mitől lett ennyire magába forduló és félénk. Mégsem szólt, még akkor sem, mikor megérkeztek a klubhoz. Csak bekanyarodott az épület mögé, és leparkolt a hátsó bejáratnál, majd lendületesen kiszállt, és azonnal cigarettára gyújtott.

Jobb híján Dorina is követte, és lassan odaballagott a közelébe, onnan pislogott körbe. De hiába nézelődött, nem jutott el a tudatáig semmi, mert megzavarta a nagybátyjából áradó férfias illat, a cigarettájának füstje, és még ki tudja mi. Elmerengett ezen, vagy inkább azon, hogy milyen jól esik neki a cseppnyi figyelem, a törődés, amit tőle kap, a mosoly, a pillantás…

- Helló, főnök! – hallotta meg a hátuk mögül, és mikor odafordult, egy magas, vékony, felcicomázott nőt látott közeledni, aki száját cuppantásra nyújtotta, és egy csókot küldött Tomi felé, miközben közelebb tipegett.

- Szia, Klemi! Ilyen korán? – tudakolta a férfi, de különösebben figyelemre sem méltatta a kifestett, miniszoknyás beosztottját.

- Mivel Marcsinak szabad kezet adtál a beosztásban, így engem tett be délelőttre. Persze jellemző, mert övé az este, mikor sokkal bulisabb minden, még te is.

Hogy ezt mire értette, Dorina nem tudta, de Tomi láthatóan igen, mert olyan különös pillantással sóhajtott fel és mutatott a nőnek az ajtó felé, ami sejtetni engedett ezt-azt.

- Vár a munka. Nem?

A nő kacsintott egyet. – Kár, hogy csak a munka vár. – A kijelentés igen kacér volt, amitől Dorina arca azonnal vörössé vált, főleg mikor a szőkeség őt mérte végig. – Bár úgy látom, a mai napod már foglalt. Ki a kisbarátnőd? Elég elhanyagolt teremtés.

Tomi összehúzta szemöldökét, vonásain látszott a düh, de még kellően nyugodtan felelt. – A kis barátnőm az unokahúgom. Örülnék, ha a munkáddal is olyan elmélyülten foglalkoznál, mint a magánügyeimmel.

- Jól van, megyek már! De hogy te milyen undok vagy ma reggel!

Tomi nem felelt, csak vetett egy szúrós pillantást a nőre, majd eldobta a csikket, és egy újabb cigarettát halászott elő. Dorina viszont nem tudta, mit kezdjen magával, mert Klemi rávilágított a rideg valóságra. Mellette valóban elhanyagoltnak érezte magát az egyszerű ruháiban, amiket a túrkálóban vásárolt, nem beszélve arról, hogy kisminkelve sem volt, ellentétben az épület felé riszáló nővel. Önbecsülése ismét esett egy szintet, és úgy hitte, legjobban tenné, ha most azonnal hazamenne, bezárkózna a szobájába, és ki sem lépne onnan úgy néhány… évtizedig. Addigra talán sikerülne bebeszélnie magának, hogy ő is ér valamit, még ha nem is olyan szép és elegáns, mint azok a nők, akik Tomit körülveszik. Mert, hogy körülveszik, abban egészen biztos volt. Nem csak Klemi tekintete miatt, de úgy vélte, egy ilyen kaliberű férfit sokan akarnak maguknak tudni.

Lopva odasandított nagybátyjára, de azt olyannyira lefoglalta valami más, hogy egyáltalán nem foglalkozott vele. Dorina biztos volt benne, még csak észre sem veszi a benne dúló háborút, és a megannyi kételyt. Persze nem is akarta terhelni vele, megelégedett azzal, hogy a közelében maradhatott.