Lucifer, Isten első és leghatalmasabb angyala volt. Felette állt az összes angyali lénynek. Ám amikor Isten elhatározta, hogy embert teremt, Lucifert a féltékenység járta át. Maga mellé állított néhány angyalt, és Isten ellen fordultak. Ennek következményeként, Lucifer és a mellé állt angyalokat kiűzették a Paradicsomból.

„Levetették a nagy sárkányt, ama régi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.” (Jelenések könyve 12:9)

Lucifert Sátánnak, és az őt követő angyalokat bukott angyaloknak nevezik.

Végső célja az emberiség testi, lelki elpusztítása. Megtalálható a Bibliában, a Koránban és egyes apokrif iratokban. Az Ószövetségben legtöbbet emlegetett képe a kígyó, amely az Isten által tiltott fáról kínálta a gyümölcsöt Ádámnak és Évának.

Némelyek elvetik azt a nézetet, hogy a démonok bukott angyalok lennének, mivel Júdás levelének 6. verse szerint az Úr „örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva” azokat az angyalokat, akik vétkeztek ellene. Nyilvánvaló azonban, hogy nem minden angyal lett megkötözve a bukott angyalok közül, hiszen jelenleg még maga Sátán is szabadon jár-kel (1 Péter 5:8). Vajon miért vetette volna Isten börtönbe az összes bukott angyalt, és hagyta volna közben szabadon azt, aki a lázadást szította? Júdás levelének 6. verse valószínűleg olyan bukott angyalok megkötözésére utal, akik valamilyen más módon lázadtak fel Isten ellen – talán éppen az „istenfiak” 1 Mózes 6. részében említett eseténél.

Forrás:

http://www.gotquestions.org/Magyar/bukott-angyalok.html