Tomi a klubszoba előtti pulthoz ballagott, és rendezkedni kezdett. Poharakat vette elő, italokat rakott ki, s közben vetett egy pillantást a tétován ácsorgó unokahúgára. – Cica, nézd meg a klubszobát. Tiszta?

Dorina szófogadóan kinyitotta az ajtót, benézett, és nyugtázta a rendet. – Tiszta – felelte, majd odaballagott a pult másik oldalára, nagybátyjával szembe. – Ma is lesz kártya? – Mikor már kicsúszott száján a kérdés, akkor döbbent rá, megszegte a magának tett fogadalmat.

- Lesz – közölte Tomi, de úgy tűnt, több szót nem akar erre vesztegetni, mert ismét lefoglalta magát a pakolással. Pedig Dorina szerette volna tudni, hogy ugyanazok jönnek-e, mert a bíróval nem szeretett volna találkozni. Mégsem szólt, csak kezébe vette a pulton lévő rongyot, a boxokhoz sétált, és mindegyiket alaposan letörölgette.

Hosszú, néma, tevékeny percek voltak, és a lányt csupán az vigasztalta, hogy nagybátyja ott van a közelében. Olyan idillinek, olyan meghittnek érezte a képet, egészen addig, míg megpillantotta Marcsi csinos alakját, aki rá sem nézve egyenesen Tomihoz libegett a pult mögé.

- Itt vagyok – közölte főnökével, és olyan kihívó pózban állt meg, hogy minden kerek idoma ezerszer jobban érzékelhetővé vált.

- Nagyszerű! – nyugtázta Tomi, és még arra sem vette a fáradtságot, hogy alaposabban végignézzen a nőn. – Ma este a tiéd a pult. – mondta neki, majd kilépett, hogy átadja a helyét.

Dorina tétován figyelte őket, és bármennyire ette a féltékenység, nem mert odamenni hozzájuk, nem mert beleavatkozni kettejük dolgába. Ám aggodalmát nehezen tudta elrejteni, mert fejében minduntalan az járt, hogy nagybátyjáék bármikor dönthetnek úgy, felelevenítik kapcsolatukat. Mi van, ha ismét összejönnek? Hiszen a macska-egér harc, ami vívtak, jelenthette ezt is. Ha be akarta vallani, ha nem, ettől reszketett.

- Cica! Gyere csak! – hallotta meg Tomi hangját, de csak akkor indult meg, mikor látta a felé fordult tekintetét.

- Igen? – suttogta, mikor odaért nagybátyja mellé.

- Na, akkor ma este – nézett hol az egyik, hol a másik nőre – együtt fogtok dolgozni.

- Tessék? – sipákolt Marcsi, de olyan élesen, hogy a nagypultnál lévő kollégái mind felfigyeltek rá. – Ez valami ízléstelen tréfa?

- Nem az.

- Nem? Akkor mégis mi? – dühöngött a nő. – Te komolyan gondoltad, hogy egy terembe raksz az új csajoddal? – Marcsi kikelt magából, és úgy hadonászott, akár egy fúria, pedig még kicicomázva sem volt, és a múltkorinál némileg visszafogottabban öltözött fel.

- Igen, teljesen komolyan. Már többször mondtam, de elismétlem: Ez egy munkahely, ha nem vetted volna észre.

- Ó igen! – dühöngött a nő. – Azért hoztad ide a csajodat, hogy kellemesebbé tedd a munkát?

Tomi arca egyre keményebbé és haragosabbá vált, de szavaiban még türtőztette magát, pedig látszott rajta, nehezen teszi. – Ne feszítsd túl a húrt!

- Ugyan, miért ne? Talán kirúgsz? Ja, hogy már felmondtam? Bocs! – Hangja gúnyos volt, testtartása pedig harcias, és Dorina előre rettegett attól, hogy vele maradjon. Ám Tomi döntése véglegesnek bizonyult, mert egyszer csak áthajolt a pulton, megragadta Marcsi karját, és odarántotta magához. A fülébe suttogott, de olyan keményen, hogy a nő egészen belevörösödött, szemei pedig szikrákat hánytak, ám a végén egyetlen gonoszkodó megjegyzést sem tett. Úgy tett, mint aki teljesen belemerült a munkájába, csupán haragos tekintetét emelte fel olykor-olykor.

Dorina még mindig ugyanott állt, és azt próbálta kitalálni, nagybátyja mit mondhatott Marcsinak, amitől az elcsendesedett, és nem hadakozott tovább. Az igazságot? Nem, azt biztosan nem, hiszen a nő még mindig gyilkos pillantásokat vetett rá.

- Akkor ezt megbeszéltük – nyugtázta Tomi. – Negyed óra múlva nyitás. – Unokahúgához fordult, és megsimogatta kétségbeesettséget tükröző arcát. – Minden rendben lesz!

Dorina ebben nem volt annyira biztos, mégis bólintott, és szótlanul visszament az asztalokhoz, hogy folytassa, amit félbe hagyott, ám a feje kóválygott a rengeteg gondolattól, érzéstől. Már a munkát sem élvezte úgy, hogy nem Tomival kellett együtt dolgoznia. Sőt, Marcsi kifejezetten idegesítette, szinte félt tőle. Mégis erőt vett magán, és megtett mindent, hogy senki ne lássa rajta, mennyire rosszul érzi magát a bőrében.