- Ő itt a főnök – mutatott a pult mögé. – Vigyázzatok, mert nagyon harapós tud lenni!

- Üdv! – köszönt a fiú, és a kezét nyújtotta.

Tomi ránézett a felé nyújtott ujjakra, majd a magabiztosnak látszó fiúra, végül Marcsira. – Mikor érnek ide a többiek? Arról volt szó, hogy megvárod őket odakinn.

- Nem tudom, mikor érnek ide.

- Nem tudod? – Tomi összehúzta sűrű szemöldökét. – Nem azt beszéltük, hogy egyeztetsz velük?

- Egyeztettem – dohogta Marcsi, és összefonta karjait formás melle alatt -, de nem vagyok a pesztrájuk. Honnan tudjam, melyik percben érkeznek?

A kérdésre Tomi olyan dühös képet vágott, ami akár feleletnek is beillett volna, és Marcsi tudta, ha nem akar botrányt, jobb, ha csendben teszi a dolgát. Ez esetben azt, hogy odakint bevárja a másik három jelentkezőt. El is tipegett, de olyan riszálással, amit nemigen tudott utánozni senki. Mégsem szegeződött rá egyetlen szem sem, mert jobban lefoglalta őket Dorina, aki odafordult nagybátyjához, és a maga csendes hangján kérdezett.

- Kaphatok még egy ilyet? – emelte fel az üres poharat.

Tomi rápillantott a lányra, és azonnal eltűnt vonásairól az iménti szigorúság, helyette az aggodalom jelei ültek rá. – Meg fog ártani.

Dorina elhúzta a száját. – Ennyi biztosan nem.

A férfi felhúzta a szemöldökét, de mielőtt a keverőt a kezébe foghatta volna, a telt lány, aki az imént érkezett, közelebb lépett, és egy zavart, de elszánt mosollyal nézett Tomira.

- Majd én elkészítem – közölte, bár cseppnyi határozottság sem volt a hangjában, sokkal inkább kérésnek hatottak szavai.

Tomi nem felelt, előbb végigmérte a dekoratív, csinos, de kissé tömzsi lányt, majd alig észrevehetően bólintott, és hátrált néhány lépést. Figyelte – és nem csak ő, de a fiú is -, hogyan készül el a kék ital. Egyedül Dorinát nem foglalta le az ideiglenes pultos, mert tekintete megakadt Tomi haloványan mosolygós ajkain, csillogó tekintetén, miközben le sem vette szemét a mellette tevékenykedő fekete hajú lányról. Egészen addig követte mozdulatait, míg az ital pohárba került, és ott díszelgett Dorina előtt.

- Egészségedre! – A lány ajkán egy zavart mosoly terült szét, és a pillanatnyi megnyugvás, mely azt sugallta, boldog, amiért sikerült elkészítenie a koktélt.

Dorina ujjai közé fogta a poharat és belekortyolt, de abban a pillanatban vissza is tette a pultra. – Ez nem az – közölte csalódottan, de ez inkább szólt Tomi rejtett mosolyának, sem az italnak. – Nem szeretem a kókuszt.

- Nem? – A lány ajkáról lehervadt a nyugalom, és zavartan az ajkába harapott. – Azt hittem, Blue Hawaiin – szabadkozott, és olyan szemeket meresztett Tomira, mintha egy újabb esélyért könyörögne. Mindez csak egy pillanatig tartott, mert a következő percben már új poharat vette elő, majd kellő elszántsággal fordult a férfi felé. – Akkor Blue Lagoon?

- Blue Arrow – segítette ki Tomi, és elégedettséggel nyugtázta, mikor a lány nekiállt a „Kék Nyíl” összekeverésének.

Az ital hamarosan Dorina elé került, aki elvette és belekortyolt. Ez az íz már jólesően áradt szét a testében, amitől egy fél mosolyra is futotta. – Ez az!

Tomi átnyúlt a pulton, kérés nélkül elvette a poharat és ő is belekortyolt, majd visszatette unokahúga elé. Szemei már a mellette ácsorgó lányt pásztázták, ami egyáltalán nem tetszett Dorinának. Volt benne valami… valami, amit nem tudott megmagyarázni, de hasonló tekintetben már neki is volt része, mert Tomi tisztában volt vele, hogy mivel képes elérni a kellő hatást fiatal, naiv lányoknál. Ez kitűnt új áldozata kipirult arcából, és Dorina egyre féltékenyebb tekintetéből.

A hirtelen beállt csendet Marcsi törte meg, aki egy másik fiatal fiúval érkezett. – Az egyik most mondta le, a másik meg nem jött még, úgyhogy csak őt hoztam – közölte Tomival, és kecsesen odatipegett Dorina mellé. – Szerintem kezdhetjük.

Dorina felsóhajtott, és belekortyolt az italába. Nem értette, miért van szükség rá, de magában eldöntötte, ha valaha valaki a véleményét kéri, nem szavaz senkire. Persze sajnálta a lányt, aki a két jóképű pasi ellen kellett, hogy ringbe szálljon, és valószínűleg veszíteni fog, mert alkatilag nem illett bele a bárpultos szerepébe, de egyben emésztette a hirtelen támadt féltékenység, mert látta, tisztán látta Tomi érdeklődését iránta. Magyarázhatta volna azzal, hogy felcsillant a lány tehetsége, és nagybátyja ezt értékelte, de ennél többet látott vagy képzelt, ami megzavarta.

- Rendben. – Tomi kikerülte a testes lányt, majd odaült unokahúga másik oldalára. – Lássuk, mit tudtok. Szabad a pálya. Előbb ismerkedjetek meg a pulttal, a kellékekkel, azután megbeszéljük az italokat! – mérte végig őket.

A fiúk is beálltak a pult mögé, és szemlélődtek, kezükbe vettel ezt-azt, majd rajtra készen nézték a főnököt.

- Dorina? – Tomi unokahúgához fordult. – Mit szeretnél inni?

A lány vállat vont, és felemelte félig üres poharát. – Nemigen van hasonlítási alapom.

A férfi nyugtázta a választ, majd Marcsit kérdezte. – Te?

- Flaming Lamborghini – vigyorgott a nő.

Tomi ezt a választ is elraktározta, majd kiadta az utasításokat. – Mindhárman ugyanazt keveritek ki, egy Flaming Lamborghinit.

Dorina már végképp nem értette, minek kellett ő ide, hiszen még azt sem tudta, mit takar a név, amit nagybátyja mondott. Nézte ugyan a keverőbe öntött italokat, de fogalma nem volt róla, milyen végeredményre számítson. Valójában a végeredményen lepődött meg leginkább, mert amikor elkészült a piros színskálás ital, az egyik fiú elővette az öngyújtóját, és lángot gyújtott.

A pohárban lévő alkohol égett, és a látvány olyannyira lenyűgözte Dorinát, hogy még a szája is tátva maradt. Tomi elvette az italt elfújta a tüzet, majd belekortyolt. Nem szólt, csak letette maga elé a poharat, és elvette a másikat, majd a harmadikat is. Közben a letett italokba Marcsi is belekóstolt. Csak Dorina nem nyúlt egyik pohárhoz sem, Tomi pedig nem erőltette rá a dolgot. Sőt, valójában oda sem figyelt unokahúgára, mert időközben Klemi is megjelent Lacival, és ők is végigkortyolták az elkészített műveket, melyeket azután ugyanoda vissza is helyeztek.