Hottner nyomozót hajnalban verte fel a mobilja éles csörgése. Még csukott szemmel tapogatózott az éjjeliszekrényen lévő készülék után, majd a füléhez emelte, és álmosan beleszólt.

- Hottner.

- Alex, gyilkosság történt - közölte a vonal túlsó végén Lovasi Ferenc főhadnagy a maga kimért modorában. - Az ezredes kéri, hogy te vezesd le az ügyet.

- Máris megyek - kászálódott ki az ágyból a nyomozó, és telefonnal a fülén öltözködni kezdett -, addig foglald össze dióhéjban.

- Az áldozat Balla Vivien szobalány. Helyszín: Rózsadomb, gazdag, befolyásos család több szolgálóval - ecsetelte Ferenc. - Betörésnek nincs nyoma. A család nem tartózkodik a városban. A gondnok, aki a család távollétében a házat felügyeli, és az udvar túlsó végében lakik egy kis lakban, vette észre, hogy a házban ég az egyik villany. Bement, hogy megnézze. Ő fedezte fel a holttestet az egyik hálószobában az ágyon. A halottkém szerint úgy két órája ölhették meg.

- A módja? - kérdezte Hottner, miközben már a zakóját öltötte magára.

- Megfojtották egy párnával.

- Erőszak?

- Az áldozat fel van öltözve, nincs semmilyen külsérelmi nyom, ami védekezésre utalna.

- Tehát ismerte a tettest - nyugtázta a nyomozó, miközben agya lázasan pörgött. - A család pontosan hány tagból áll, és kik ők?

- Négyen vannak. Dr. Steller Kálmán a férj 43 éves, Steller Róza a feleség 40 éves háztartásbeli, és van két gyermekük, Olivér, a férj fia az első házasságából, 20 éves, egyetemista, és Olga a lány, az asszony gyermeke, 16 éves.

- Doktor? Milyen doktor?

- Nőgyógyász - felelte Ferenc készségesen.

- A szolgálók?

- Szakácsnő, kertész, gondnok és két szobalány, akik közül a fiatalabbik az áldozat. A papírjai szerint még csak 17 éves.

- Majdnem, mint a doktor nevelt lánya - nyugtázta Alex már a kocsiban ülve. - Mit tudunk az áldozatról?

- A gondnokkal beszéltem, ő ajánlotta be a családhoz. Elmondása szerint a lány estin végezte a középiskolát. Édesapja nincs, az anyja falun lakik. A lány itt élt a házban, a szolgálóknak kialakított hátsó szobában. Szorgalmas, rendes, becsületes volt, ezért is engedték, hogy velük lakjon.

- A szolgálók közül ő lakott egyedül ott?

- Igen, mivel ő volt egyedül vidékről. A gondnok szerint azonban nem szabadott volna ott lennie, mivel azt mondta mindenkinek, hogy hazautazik az édesanyjához, és már kora este távozott.

- Ezek szerint mégsem utazott. A helyszínelés megállapított valamit?

- Nem sokat. Még nem találtak nyomot idegen jelenlétére.

- Tehát a házból tehették - A nyomozó megállt az egyik piros lámpánál, és a hajnali város mogorván ébredő képét nézte. - Talán az áldozat látott valamit, amit nem kellett volna. Beszélnünk kell a szolgálókkal és a család tagjaival. Hozasd őket az irodába, addig lekérem az anyagokat - közölte, majd ismét a gázba taposott, miközben a készüléket könnyedén a lába közé ejtette.

Hottner a kihallgatóban ült, és épp a gondnokot vallatta, aki igen készségesnek bizonyult.

- Maga találta meg az áldozatot. Igaz? Elmondaná, hogy történt?

- Hát, tudja, nagyon rossz alvó vagyok. Mindig későn fekszem, és korán kelek. Amikor meg nincs a család odahaza, többször felkelek éjjel, és körbejárom a házat. Most is így tettem. Már messziről láttam, hogy Stellerék hálószobájában ég a villany. Azt hittem, talán a doktornak valami sürgős ügye volt, ami hazahozta, csak nem akart felzargatni éjjel. Azért bementem, fel a szobába. Bekopogtam, de nem felelt senki, ezért óvatosan kinyitottam az ajtót. Ott találtam Vivit az ágyban. Először azt hittem, a doktor meg ő... tudja, de amikor szólongattam és nem felelt, nem is mozdult, közelebb mentem. Akkor láttam, hogy már nem él. Nagyon megijedtem, el sem tudom mondani, hogy mennyire. Kirohantam a házból, és hívtam a rendőrséget.

- Meséljen a családról - kérte Alex, mire a középkorú férfi elhúzta a száját.

- Hát azokról van mit. Mindenki előtt teszik a szépet, miközben igen furcsa dolgaik vannak.

- Például?

- Hát, kérem, mindegyiknek van valami "extrája", már ha érti, mire gondolok. Ott van mindjárt a feleség, akinek az a heppje, hogy folyton bikiniben vagy fehérneműben van odahaza, és ha valaki jön, csak egy köntöst kap magára. Még a gyerekek előtt is úgy jár - kel. Nem mondom, még most is nagyon csinos darab, igen formás, nem csoda, hogy akárki látja, annak tátva marad a szája. Aztán ott van a férj, akit napközben sosem lehet látni. Állítólag két praxisa is van, egy a kórházban, egy maszekon. De gondoljon csak bele, hány nő megfordul a keze alatt naponta. Kétlem, hogy nem kacsint félre olykor-olykor. Aztán meg a gyerekek. Hát kérem, azok folyton civódnak egymással. Folyton ordítoznak, aztán meg, a lányka, ha azt hiszi, senki nem látja, úgy néz a bátyjára, hogy meg mernék esküdni rá, szerelmes belé.

- A szolgálók?

- Hát, magamról rosszat úgysem mondanék, de nincs is mit. A munkámat becsülettel elvégzem, és meg is fizetnek érte. Sajnálom a kislányt, nagyon kedves, szép gyerek volt, és a légynek sem ártott. Nem úgy a másik, Kitti, akinek olyan a nyelve, mint a vipera marása. Elnézik neki, mert Olga annyira ragaszkodik hozzá. Sokszor pusmognak is egymással, mint az összeesküvők.

- Tehát, inkább barátnő, mint szolgáló?

- Olyasmi. Az biztos, hogy Olgáról mindent tud.

- Mit gondol, meg is tenne érte bármit?

- Zokszó nélkül. Láttam, hallottam pár dolgot, figyelmeztettem is, hogy vigyázzon, mert megütheti a bokáját. Persze kinevetett, és elküldött a tudja hová.

- Mondjon egyet!

- Legutóbb hallottam, hogy Olga arra kéri, kutassa át Olivér szobáját, hátha megtalálják a bizonyítékot. Hogy mire, azt nem tudom, de tény, hogy Kitti bement a szobába, és felforgatott mindent, hiába mondtam neki, hogy ne tegye.

- Megtalálta, amit keresett?

- Nem hiszem, mert igen morcosak voltak.

- Meséljen Olivérről. Gyakran tartózkodott odahaza?

- Nem mondhatnám. Tudja hogy van az, egyetemista fiú. Alig lehet látni, mert ha nem az iskolában van, vagy nem a haverokkal, akkor ki sem lép a szobájából. Legalábbis én nem gyakran találkoztam vele. Talán Maris, a szakácsnő többet tudna róluk mondani, ő mégiscsak ott van minden nap velük.

A testes, idősödő szakácsnő szerényebben, tartózkodóbban ecsetelte a dolgokat. Kezeit tördelte, miközben könnyezve szipogott.

- Meséljen a családról! - kérte Hottner.

- Jaj, hát olyanok, mint más. A férj sokat dolgozik, a feleség meg odahaza van. A gyerekek iskolába járnak, szórakoznak.

- Úgy hallottam, a férj reggeltől-estig dolgozik.

- Igen. A doktor alig jár haza. Az asszonyom eleinte sokat panaszkodott miatta, de már csak vállat von.

Alex érdeklődve húzta fel a szemöldökét. - Talán történt valami?

- Én ilyet nem állítok. Úgy gondolom, inkább csak megszokta a magányt.

- Úgy látja magányos?

- Hát, nem tudom - bizonytalankodott a szakácsnő. - Valójában nem tűnik annak.

- Mégis minek tűnik?

- Boldognak.

Ez a válasz merőben eltért egy elhanyagolt feleség imagetől, viszont passzolt a lassan felfedett kártyalapok helyére. - És a férj? Ő magányos?

- Amennyit én látom, ő sem tűnik annak.

- Hát boldognak?

- Nem, kifejezetten annak sem.

- Vivi a szobalány, milyen viszonyban állt a család tagjaival? Ott lakott velük, nyilván jól ismerte őket. Nem mondott semmit magának?

- Nem nagyon. Kedves, jóravaló teremtés volt, Isten nyugosztalja! Áldott jó gyermek. Megtett mindent, amit kértek tőle, sosem járt feleslegesen a szája, és szorgalmasan dolgozott. Hálás volt, amiért ott lehetett, és igen jól megfizették.

- Hogy látta, Steller doktor kedvelte a lányt?

- Igen, kedvelte. Gyakran adott neki plusz pénzt, ha elvégzett egy-két extrább feladatot, és persze ő vizsgálta meg a nőgyógyászati panaszait is.

- Panaszai voltak?

- Igen, bár erről nem sokat tudok, mert nem akarta elmondani, de pár kilót lefogyott miatta. Próbáltam kérdezgetni, de hiába, se nekem, se Péternek nem mondott erről semmit.

- Péternek?

- A kertészfiú. Tudja, Péter nagyon odavolt Viviért, gyakran lepte meg egy-egy szál rózsával.

- Udvarolt neki?

- Igen.

- És Vivi?

- Hát, ő nem foglalkozott vele, csak barátként tekintett rá. Péter viszont ebbe nem tudott belenyugodni. Azt mondta, akárhogy is, de eléri, hogy Vivi az övé legyen.

Hottner az irodában ült, mikor Lovasi belépett, odaállt kollégája elé, és felolvasta a kezében lévő iratot.

- A helyszínen nem találtak idegentől származó nyomokat. A hálószobában a doktornak, a feleségének, a fiának, és a két szobalánynak a DNS-ei vannak. A halál oka: fulladás. Az orvosszakértő nem talált védekezésre utaló jelet.

- A család hol van? Mikor érkezik?

- A férj a feleséggel nyaral a Balatonnál már egy hete. Egy Siófoki hotelben szálltak meg. A szobát három hétre foglalták. A portás szerint az asszony néha kikocsikázott, és olyankor csak pár óra múlva került elő. Ma éjjel is így tett. Olga a barátnőjével lement Csongrádra, a barátnő nagymamájához. A nagymama azt mondta, a lányok este nem tartózkodtak otthon, diszkóba mentek. Olivér pedig az egyetemi haverjaival bulizott a városban.

- A másik szobalány?

- Nem értük el. A telefonja ki van kapcsolva, otthon nem találták, senki nem tudja, hol lehet.

- A kertész?

- Állítólag kiutazott a szüleihez Szlovákiába. Még nem tudtunk beszélni sem vele, sem a szülőkkel. Ám róla van valami érdekes. Néhány éve könnyű testi sértésért letartóztatták. Az akkori barátnőjét verte meg, miután rájött, hogy a lány megcsalta.