Görögország – Rodosz – Első repülés

Izgalmas és őrjítő dolog, mikor olyan országba készül az ember, ahol még nem járt. Egy egészen más kultúra, más emberek, más szokások, különleges látnivalók, és persze az oda vezető út. Sokan indulnak egyénileg egy-egy távolabbi utazásra, de célszerű utazási irodával menni olyan helyekre, ahol még nem jártunk, és aminek odajutási nehézségeiről csak halovány fogalmunk lehet.

Ilyen az első repülés, mikor kiszolgáltatottan, egyedül vagy családilag, de repülésből tudatlanul utaznak. Mi az IBUSZ-t választottuk, és nem csalódtunk. Több szigetet, azon belül pedig szállodát kinyomtattak nekünk arra az időpontra, ami megfelelt. De az interneten is sokat tudakozódtunk, mire a Google véleményözönének és jó értékeléseinek segítségével kiválasztottuk a Haniotis stúdióapartmant. Rendezett környezet, tiszta szobák… de erről később. Előbb a nagy mumus jöjjön, a repülés.

Első repülés

Sosem repültünk, így érdeklődési körünkön kívül esett ez az opció, hiszen kocsival bárhová el lehet jutni szabályok és várakozás nélkül. Ám Görögország távolsága nagyobb, mint ami kocsiban eltöltve kényelmes, így belevágtunk az ismeretlenbe, a repülésbe.

Az Ibusz irodából kapott papírokon szerepelt, hogy minden személynek csupán egy nagy (feladós) bőröndje, és egy kézipoggyásza lehet. Ez utóbbit fel lehet vinni a gépre. A feladott csomag súlya nem haladhatja meg a 23 kg-t, és nem lehet 250 cm-nél hosszabb (szélesség+magasság+mélység), a kézipoggyász súlya: max. 8 kg, és mérete 55x45x25. Persze strapabíró bőröndökkel kell a repülést kezdeni, mert saját szemünkkel láttuk, milyen szép ívekben dobálják be a raktérbe a pakkokat. Így egyértelmű, hogy törékeny tárgyat még véletlenül sem szabad beletenni, sem értékeset, hiszen ha a bőrönd kiszakad, kinyílik, netán felnyitják, könnyen elveszhet bármi.

A rodoszi reptéren, míg a csomagjainkat vadásztuk a futószalagról, az egyik utas bőröndje, ami csupán egyszerű pattintós csattal volt zárható, az egyik zárnál szét volt nyílva.

Ha megvagyunk a bőröndök vásárlásával, érdemes valamiféle jelzéseket tenni rá, hiszen sok egyforma létezik, így könnyen összekeveredhet, és a futószalagon a ráragasztott repülőtéri poggyászmatricáról nem lehet leolvasni a nevet. Én erre egyszerű színes cipőfűzőket használtam, amit a fogantyúkra kötöttem (mindre, felülre és oldalra is), többször csomózva, nehogy leessen, így már a futószalagról megismertük a csomagjainkat. És itt felmerül még egy dolog, a biztonság. Mivel említettem a bőröndök szétnyílását, arra is figyelni kell, hogy ha cipzáras is, ne lehessen egyszerűen kinyitni. A számzáras bőrönd is megoldás (vásárlásaink során sok ilyennel akadtunk össze, és ilyet is vettünk), de kiegészítésként, és körbefóliázás helyett megteszi egy kisebb kötegelő, amit a cipzár lyukaiba belehúzva egyben tartja azt. Előnye, hogy az a cipzár biztosan nem nyílik szét, hátránya, hogy megérkezéskor mi sem biztos, hogy azonnal szét tudjuk szedni. (Mivel éles szerszámot csak a feladott poggyászba lehet vinni, a kézibe nem, így nyilván abban van, amit lekötegelünk…)

Ha ezt is beterveztük, kezdődhet a pakolás.

A ruhákat NEM hajtogatva, hanem felgöngyölve érdemes beletenni a bőröndbe, így bárhogy forgatjuk a pakkot, nem fog összegyűrődni a ruha. Alsóneműket, és amúgy minden egyebet zacskóba jó tenni, leginkább visszazárhatóba, így azok is egyben maradnak. Alapjában a feladott bőröndben szinte mindent lehet tenni, csak törékeny dolgokat nem.

https://www.helloladies.hu/pakolas-a-borondbe.html

Ami a kézipoggyászt illeti, nehezebb dió, mert folyadékot kizárólag 100ml-es flakonokban lehet a gépre vinni, max. 1 l-t, és azt is visszazárható zacskóba kell beletenni. Szúró, vágó és egyéb veszélyes eszközt TILOS!

Mi egyszerűen megoldottuk, és az egyetlen bőröndös kézipoggyászunkba a laptopot, a töltőket és némi csomagolt rágcsát, croissant tettünk. A hátitáskáinkba voltak az iratok, pénz, a repülőtéren vásárolt víz, fülhallgató, amiket nem tettük fel a fejünk fölé, hanem a lábunknál hagyhattuk.

Innen pedig felmerül egy újabb kérdés. Ha nem vihetünk fel folyadékot a repülőre, csak 100 ml-es flakonokban, mit iszunk? A Bp. ferihegyi repülőtéren egyszerű a válasz: becsekkolás után egy komplett bevásárló részen kell áthaladni, míg a repülőtéri első váróteremig eljutunk. Az itt vásárolt vizet fel lehet vinni a repülőre.

Most pedig kezdődhet az utazás.

Budapest forgalma kiszámíthatatlan, így a 12.20-kor induló repülőre vagy négy órával előbb elindultunk. Tőlünk kb egy óra a reptér, de nem tudtuk, mire számítsunk a fővárosban, és mert 2 órával a felszállás előtt érdemes kinn lenni, na meg első repülés, ezért terveztük olyan korán az indulást. Nem kocsival mentünk (egy hétre sokba kerülne a parkolóbérlés), hanem kivitettük magunkat egy ismerősünkkel, aki már többször repült, tudta, hogy a papírunkon lévő 2/B terminálhoz hová kell menni. :) Be már nem jött, így bőröndjeinkkel szerencsétlenül ácsorogva szemléltük a tömeget, és ismerkedtünk a hellyel. Kedves és készséges ott dolgozó fiatal fiúk segítettek a hozzánk hasonlóknak, így az egyiktől megtudtuk mi is, hogy hová menjünk, és nagyjából mikor. Persze a hatalmas táblán is ki volt írva minden, de jó volt biztosra menni. Miután megnyíltak a poggyászfelvevő ablakok, kígyózó sorban állva haladtunk feléjük. Nem volt szükség az irodából kapott kinyomtatott részvételi jegyeinkre sem, csupán a személyi igazolványainkra. Itt lemérték a feladott csomagjainkat, megkaptuk a jegyeinket, és mehettünk tovább. Pár perces séta után jutottunk el a következő állomásra, itt övet, pénztárcát, kalapot, kulcsot, kézipoggyászt kellett egy tálcára rakni, ami egy futószalagon ment át, majd mi magunk egy kapun, ami ha besípolt, egy másik kapunál meg kellett állni, és egy pillanat alatt átvilágítottak. Innen jutottunk el a bevásárlóközpontszerű helyiségig, ahol vizet vettünk (minden drágább, mint egy normál üzletben, így mást nemigen érdemes), majd kiértünk az első váróteremig. Ott egy nagy táblán fel voltak sorolva a járatok, mellettük a várótermek. Rodoszra az A16-os kapu vitt, ami kb. 7 perc séta volt, ott személyigazolvánnyal és az első check in-nél kapott jegyekkel áthaladhattunk, és némi várakozás után megindulhattunk a gépre. (Fogalmam sincs hogyan történhetett, de elsőként szálltam fel a gépre, pedig nem tolakodtam, nem siettem, csak biztosan bátrabb voltam, mint a mögöttem lévők. :D ) A jegyen található helyeket foglaltuk el, így négyen nem tudtunk egymás mellé ülni, mivel kétszer három sorüléses felosztás volt.

Smartswings-szel utaztunk, ami tiszta, rendezett gép, készséges és segítőkész személyzettel. Miután elmutogatták, elmondták a tudnivalókat, többször végigjárták a gépet, lassan elindultunk. Izgalmas első felszállás volt, kicsit gyomorliftező, de közel sem olyan vészes, mint ahogy számítottuk. Gyönyörű látvány tárult elénk, főleg annak, aki ablak mellé kapott jegyet. (Persze, hogy nem én voltam a szerencsés.) Majd nagyjából két órás felhők feletti repülés után a leszállás is hasonlóan izgalmas volt. A szerencsés landolást megtapsoltuk, majd vártuk a leszállást.

Buszok vártak minket, amik elvittek a reptér csomagvárójáig. Ott lehalásztuk a futószalagról a poggyászainkat, majd megindultunk kifelé.

Az IBUSZ-nak saját kis standja van a kijárat előtt, oda mentünk. A helyi magyar képviselő eligazított minket, adott pár dokumentumot a fakultatív programokról, a szállodával kapcsolatos tudnivalókról, és néhány alapvető görög szót magyarra fordítva kiejtéssel. Az utazási irodáknak saját buszaik vannak, amik az utasokat a szállodákhoz szállítják, ezzel mentünk mi is. A helyi képviselő felszállt a transzfer buszra, és elmondott néhány egyéb tudnivalót, és hogy másnap reggel minden szállodában tart egy kis ismertetőt.

Haniotis stúdió apartman

A busz több megálló után megállt a Haniotis szálloda előtt. Már kinézetre is tetszett a hely. Mivel először jártunk itt, ki kellett tölteni egy-egy papírt a személyi adatainkkal, azután kifizettük az idegenforgalmi adót (1.75 e/fő), egy heti légkondicionáló használatot (30 e/szoba), majd megkaptuk a kulcsainkat, és mehettünk a szobáinkba.

A helyi képviselő/idegenvezető elmondta, de olvastuk is még odahaza, hogy a görög csapvizet nem lehet ivásra, főzésre használni, azt megérkezvén ásványvízzel jó helyettesíteni. És hogy a csatornarendszerek szűkek, így a wc papírt használat után nem a csészébe, hanem a szemetesbe kell dobni, ami számunkra szokatlan, és kevésbé higiénikus. (Nőknek amúgy tele fertőzésveszéllyel, hiszen a visszafröccsenő víz tele van baktériumokkal.) A szemetest nyilván nekünk kell üríteni, mivel a takarító csak heti két alkalommal jön. Aki főzni akar, annak szegényes lehet a konyhai felszereltség, mert bár pohár, tányér, kés, villa, kanál, vízforraló van, de se fűszerek, se szivacs, se mosogatószer, se szemeteszsák, se mikro. A fürdőszobában hasonló a helyzet, se tusfürdő, se sampon, se hajszárító, de törölköző és kis szappan van. Persze nagyjából számítottunk erre, így nem lepődtünk meg. Angol nyelvtudás előny, vagy simán mutogat, makog az ember. Wifi van, de a hátsó szobákban hol van, hol nincs internet (reggel még akad, délután már semmi), így célszerű a saját net. Faliraki ezen része hangos. Nagy a járműforgalom, és zajos az éjszakai „turista” élet. A szobákba nyitott ablakoknál kellemetlen, de zárva nem zavaró.

Faliraki

A Faliraki-öbölben található üdülőfalu, a legismertebb Rodosz szigetén, nagyjából 10 km-re a reptérről, és 14 km-re Rodosz várostól. Itt található a legnagyobb vizipark, számos taverna, étterem, bár, kávézó, ruha és ajándéküzlet, „vizivilág”, ahol meg lehet nézni akváriumokban a különleges tengeri élőlényeket...

A strand kb. 5 perc séta a Haniotistól, a partja homokos, de belépve meglepődve tapasztalhatjuk, hogy előbb süppedős, majd fájdalmasan kavicsos kb. másfél-két méter szakaszon, majd ismét homokos. Persze van olyan rész, ahol nincsenek kövek, csupán kb. egy méter szakaszon süppedő apró kavics. Nincs szükség tengeri cipőre, bár mi is vittük a pakkunkban. A víz sósabb, mint ahol eddig jártunk, mintha a tömény sót egy cseppnyi vízben feloldanák. Kellemetlen a szemnek és a szájnak, egyébként meg kellemes meleg, és nagyon tiszta.

Haniotis stúdiótól kb. 5 percre, a strandtól ellentétes irányban van egy élelmiszerbolt (AB Food Market), itt minden beszerezhető, vele ellentétesen, de hasonló távra egy kávézó és pékség (Gregory’s) ahol reggelizni lehet, tőle távolabb az út másik oldalán a Mitos pékség. Még az élelmiszerbolt előtt van a buszmegálló (ha valaki arra vetemedne, hogy megpróbál azzal eljutni Rodosz városába.) Gyógyszertár egy percre van, ha valaki nem készült fel eléggé. Vizet szinte minden utcában több helyen lehet vásárolni, ahogy alapvető élelmiszert is több helyen árulnak.

Az IBUSZ iroda által szervezett fakultatív programokon érdemes részt venni, még akkor is ha drága, hiszen ki más tudná olyan jól bemutatni az érdekes látnivalókat, mint egy magyar nyelvű idegenvezető. (Ha az ember egy görög utat megengedhet magának, már nem ezen fog múlni.)

Nekünk (odaérkezésünk harmadik napjára) egy egész napos szigettúrát ajánlottak, aminek első állomása Lindos. Itt van az Akropolisz és a Szt. Pál öböl. Az odavezető szűk, kacskaringós út gyalog vagy szamaragolva tehető meg középkori kapitányházak közt. Ezután Monolithos következik, ahol a Johannita lovagrend déli vára áll. Azután Siana, Panteleimonas temploma a cél. Embonasi ebédszünet után Rodosz nyugati oldalára visz az út, a Pillangók völgyéhez, ami a sziget egyik leghíresebb nevezetessége számos különleges lepkével.

Második egész napos program (odaérkezésünk ötödik napjára) egy hajókirándulás (három emeletes hajóval) az Égei-tengeren Simybe, ami híres a szivacshalászatról, színes házikóiról, fűszereiről, és a simy rákocskákról, amiket ott halásznak. Kedves, segítőkész emberek, és ami meglepő, hogy a fűszerárusok tört magyarsággal beszéltek, de az étteremnél is magyarul köszöntek ránk. Azután a déli részen Panormitis kolostor következik, ahol a csodatévő, gyógyító Szt. Mihály ikonja található.

Ez is egész napos program, de kevésbé megerőltető, mint a szigettúra. (Az odatartó út kb. felénél leállt az egyik motor, így félgőzzel értünk Simybe, de az ottlétünk alatt sikerült megjavítani, így hazafelé már nem volt semmi probléma. A görögök nyugodt emberek, más mentalitással, mint mi, így cseppet sem idegeskedtek, így mi sem tettük.)

Harmadik délutáni program (odaérkezésünk hatodik napján) Rodosz városa. A kolosszus, az akropolisz, Apollón temploma (amit sajnos évek óta újítanak, így felállványozva csúfoskodik, így nem álltunk meg megnézni), ókori stadion, színház, Nagymesterek palotája, Régészeti múzeum, Hippokratész tér remek látnivalókat és zsúfolásig telt éttermeket, ajándékvásárlási lehetőségeket kínál. Szabadidőben kiteljesíthető a túra a múzeum meglátogatásával (mi erre költöttük az időt.)

Mindhárom programon a helyi magyar képviselő kísér, és beszél a helyekről, épületekről, emberekről. Mindenhová transzferbuszok viszik az embert, nincs szükség tömegközlekedésre, taxira, vagy drága autóbérlésre, ami ebben a túlzsúfolt időszakban amúgy sem egyszerű. (Gyakran nem állnak meg a buszok a buszmegállóban, mert nem fér fel több utas.)

Irány haza!

Hamar letelt a 8 nap (amiből két fél nap az utazásra ment). Az idegenvezető kitette a visszaindulás időpontját a Haniotis stúdió apartman halljában, így nem ért felkészületlenül. A kellemetlenség, hogy az indulás és a szálloda elhagyásának időpontja nem egyezik, így az emberre rászakad közel három óra szabadidő. (A csomagokat a szálloda halljában lehet hagyni erre az időre, de a szobákból ki kell jelentkezni.) Jobb híján, még egyszer körbejártuk a környéket (persze indulásra kész ruhában, mert a buszon, repülőtéren, repülőgépen klíma van), majd beültünk egy étterembe ebédelni, azután a szállásunk halljában vártuk az indulást.

A busz hamarabb érkezett, és mire mindenkit összeszedett, pont két órával a repülőgép indulása előtt értünk a reptérre. Az idegenvezető elmondta, hol és miként kell becsekkolni (a check in szó magyarosítása :) ), mert a „check in” pultok fölött csupán a légitársaság neve szerepelt, más nem, és egyszerre három járatra csekkoltattak.

A sikeres poggyászfeladás, majd a mozgólépcsőn fel és a magunk, meg a kézipoggyászaink „átléptetése” után megkerestük a jegyen szereplő, de az idegenvezető által is elmondott kaput, ott várakoztunk egy keveset, majd a kapus ellenőrzés után egy busz jött értünk, ami a távolabb parkoló repülőgéphez vitt minket. Elhelyezkedés után a légiutas kísérő elmondta, mivel a jegyünk a vészkijárathoz szólt, mi a teendőnk probléma esetén. Itt sem a kézipoggyászt, sem kalapot, sem övtáskát nem lehetett magunknál tartani, azt a fejünk fölé kellett helyezni, és csak felszállás után vehettük újra magunkhoz, majd leszállás előtt ismét el kellett rakni.

Hazafelé tartva kisebb turbulencia alakult ki, így jó darabig nem lehetett felállni.

Végül, a sikeres és megtapsolt landolás után gépünk a bejárathoz parkolt le, így nem kellettek buszok, hogy az épülethez vigyenek. A poggyászfelvétel után a parkolókhoz mentünk, ahol az ismerősünk, aki behozott minket, és akinek ezért külön köszönet jár, hamarosan érkezett értünk, így megindultunk a szürke hétköznapok felé, de tele élménnyel, és szép emlékekkel.