Miért vonzóak a rosszfiúk? Miért szimpatizálunk, mi nők, azokkal, akik tipikusan ellentétei mindannak, ami átlagos, ami kiszámítható, ami egyszerű és jó? - Ezek a kérdések folyamatosan felvetődnek, hiszen látjuk, halljuk, tapasztaljuk, milyen image veszi körül a híres/hírhedt rosszfiúkat. Mégis, mi van bennük, ami minden nő érzékszervét megmozgatják? Mi az, amitől sokkal nagyobb a rajongótáboruk, mint egy nyugodt, megbízható, otthonülő férfinek?

A válasz több rétű, de mindent megmagyaráz. A rosszfiúk nem törődnek a világgal, a szabályokkal, könnyű szerrel áthágják mindazt, és még csak fel sem veszik. Vállat vonnak és mennek tovább. Mintha nem ütné szíven őket senki és semmi, mintha érzéketlenek lennének minden olyan dologra, ami átlagos társuknak lelki dilemmát okoz.

A rosszfiúban éppen az a vonzó, hogy azok a tulajdonságok, amit őt azzá teszik, ami - szabályszegés, érzéketlenség, nem törődöm viselkedés - a nők szemében átalakul. Ez által nem látnak mást, csak a rosszfiú magabiztosságát, határozottságát, azt hogy több van benne, mint másokban, hiszen megteheti, hogy nem törődik a világgal, és benne senki mással sem. Saját törvényei vannak, saját világa, saját élete. Tele van tesztoszteronnal, ami minden nő fantáziáját beindítja. Alfahím, domináns egyéniség, aki mellett a nő lehet gyenge, elesett, mert van aki irányít, vezet a határozott cél felé.

Ezt látjuk, mi nők, ám a valóság olykor jóval csúfosabb. Miért?

Mi nők, naivan azt hisszük, hogy a rosszfiú, ha megszerezzük, ha magunkba bolondítjuk, megmutatja érzékeny oldalát, szeretni, becsülni, védeni fog bennünket még a széltől is, kiáll értünk, megtesz bármit, közben élvezhetjük kisugárzását, dominanciájának erejét...

A rosszfiúk azonban korán sem gyengédek, nem érzékenyek, az empátiát alig-alig ismerik. Vadságuk, vehemenciájuk csak ritkán csillapul. Ha valakit nagyon szeretnek, érte megtesznek mindent, de a bőrükből miatta sem fognak kibújni, megváltozni. Általában csak idősebb korban kezdődik meg az átalakulás, de az sem mindenkinél. Mikor már kiélték magukat, belefáradtak az alfahím szerepbe, családra, nyugalomra vágynak, vagy egy tragédia döbbenti rá őket, hogy változniuk kell.

Mi nők, ennek tudatában is felnézünk rájuk, rajongunk értük, mert különlegesek, tele vannak élettel - cseppet sem unalmasak -, mindig kitalálnak valami őrültséget, hiszen az egész életük őrült.

Kit választanál? Egy nyugodt, hétköznapi, átlagos férfit, aki kiszámítható, megbízható? Vagy egy határozott, magabiztos, öntörvényű embert, aki fittyet hány minden írott és íratlan szabályra, és felpezsdíti mindennapjaidat? Ki kellene inkább?